Az a hatalmas arányú új palota, mely főhomlokzatával a Kígyó térre néz, s melyet a fővárosi nép általában „király házá”-nak nevez, egyenesen a király akaratából épült azon célzattal, hogy Budapest szépítéséhez, fejlődéséhez tetemesen hozzájáruljon. Ezt a célt – mint képünk is mutatja – valóban el is éri, mert a ház gyönyörű és a fővárosnak azt a pontját, amelyen áll, s amelynek nemsokára az eddigi „Kígyó tér” helyett „Király tér” lesz a neve, valósággal a főváros pompás központjává teszi. Ha majd a jövő évre megnyílik az új híd, ha a hatalmas Kerepesi utat és Kossuth Lajos utcát e hídon át villamos sínpár fogja összekötni a budai részekkel, ha ez óriási útvonalon a közlekedők ezrei fognak föl és alá hullámzani, akkor fog teljes pompájában érvényesülni a Király tér palotája, a fővárosnak ez egyik nevezetes látványossága, a király háza.
Megalkotása nem volt könnyű, sőt, tekintettel sok bonyolult körülményre, nagyon nehéznek is látszott. Az építészek azonban, Korb Flóris és Giergl Kálmán – budapesti származású magyar ember mind a kettő -, kitűnően oldották meg feladatukat. Az ő első alkotásuk, a két hatalmas tornyú Klotild-palota okozta a fő nehézséget. Ez a két palota keskeny, hosszú telkével maga is óriási feladatot hárított az építészekre, mert a főváros valami nagyon pompásat követelt tőlük, olyant, amelynek köze legyen a hídhoz. A két művész ezt úgy oldotta meg, hogy a Klotild-paloták tornyai a híd feljáróihoz vezető óriási kapuknak látszanak. E kapu méretei azonban rendkívüliek, elannyira, hogy mellettük imponáló királyi bérpalota alig volt egykönnyen elképzelhető, különösen a költségekre való tekintettel. Mert tudnivaló, hogy, mikor a király a bérpalota engedélyezését a családi alapítványokból megadta, ezt természetesen ahhoz a föltételhez kötötte, hogy az építkezés az alapítványok kamatjövedelmében zavart ne okozzon. A költség tehát nagyon korlátozva volt, másrészt a Kúria kitoldott-foldott, hosszú, keskeny, de mégis négy teljes homlokzattal bíró telke is nagyon megnehezítette a feladatot. Egy tekintet azonban a bérpalotára azonnal megnyugtathat bennünket az iránt, hogy a feladat megoldása szépen sikerült, habár költségei el nem érik a kétmillió koronát, ami egy ilyen épületnél nem mondható túlzottnak. Mert tudnunk kell, hogy telke 782 négyszögöl, hogy mezzaninja dacára négyemeletes, hogy főhomlokzatát sok hatalmas torony, oszlopcsarnok, faragott erkély, szép párkányzat díszíti, amelyek előkelőségét maga a király is ellenőrizte, vonalról-vonalra tüzetesen átvizsgálva még kivitele előtt minden tervrajzot. A művészek munkáját egyébiránt hathatósan támogatták Chertek báró, a családi alapítványok főigazgatója, Bertele Károly műszaki tanácsos és Grassl Hugó ráckevei uradalmi főintéző, a palota adminisztrátora. Meg kívánjuk említeni – hogy a palota méreteiről némi fogalmat nyújtsunk -, azt, hogy a palotában 18 üzlet és 82 lakás van, ablakainak száma 509, főhomlokzatának hossza 77m (a négy együtt 321m), s hogy a gyalogút szintjétől számítva a palota legmagasabb csúcsáig 40 méter magasságú.
Egyik nagy szépsége a palotának az udvart helyettesítő üvegtáblával fedett csarnok, amely olyan derült, kedves benyomást kelt, hogy még magát a királyt is rendkívül meglepte, amikor e „házát” az elmúlt ősszel megtekintette. Egyáltalán a felség nagyon meg volt elégedve mindazzal, amit a házban látott, s kétségkívül az ő atyai jó szívére vall az, amit Chertek báró utasítás gyanánt adott a ház kezelőjének, kimondva, hogy a ház és a lakók között patriarkális jó viszonyt kíván megteremteni, kétségkívül olyant, amely a „stájgerolást” és számos budapesti háziúr egyéb rossz szokását innen örökre száműzi.
Az bizonyos, hogy a fővárosnak 700000 lakója közül kevés mondhatja el, hogy az ő háziura maga a király (ami különben az egyik lakónak, egyik írótársunknak gyermekeit arra ösztökélte, hogy még tréfálkozzanak is. Ugyanis tanulván iskolájukban a Fóti dalt, azt – persze csak maguk közt – így szavalhatják: „A legelső magyar ember: a háziúr. Érte minden lakó karja készen áll”). Mondhatunk valamit a lakókról is. Elég érdekes pl. az, hogy ügyvéd csak kettő van benne, de orvos négy, orsz. képviselő is kettő, író egy.
Legnevezetesebb azonban az, hogy a király házában fog megnyílni egy olyan intézmény, amely nemcsak egészen új Magyarországon, hanem egyúttal hathatósan hozzá fog járulni az idegenforgalom emeléséhez is. Ez intézmény a „Boarding Hungarian”, melynek mintái, a „boarding house”-ok Londonban annyira kedveltek és használtak az idegenek által. E boarding house-ok célja az, hogy az olyan idegen családok számára, melyek heteket vagy hónapokat szándékoznak tölteni a fővárosban, vagy egy teljes évadot, kellemes otthont nyújtsanak, megszabadítva őket a fogadóélet nyugtalanságától, zajától és egyéb, nem kis számú kellemetlenségeitől. A Boarding Hungarian élén egy magyar születésű drezdai menyecske áll, aki nagy eréllyel, nem kis kockáztatással és jelentékeny tőkebefektetéssel teremti meg ezt a nálunk teljesen ösmeretlen vállalkozást. Alapjául az egész vállalkozásnak az szolgál, hogy van már neki Drezdában egy hasonló vállalata, ott azt szakadatlanul látogatják és használják előkelő angol családok, s ő azt reméli, hogy ezeket a turistákat fogja Budapestre terelhetni, amivel kétségkívül nagy mértekben emelni fogja Budapest idegenforgalmát.
A. S.
Vasárnapi Újság, 1901.