A Nemzeti Múzeum vidéke maholnap egyike lesz Pest legérdekesebb pontjainak. A kolosszális épületet körülövező park, melynek jó karban tartására kellő gond fordíttatik, zöld pázsitjával, lombosodó fáival és sűrű bokraival máris kedvenc sétahelyévé lett a fővárosi közönség egy részének, kora tavasztól késő őszig. Olvasóink tudják, hogy e szép sétakertet már két érc mellszobor is ékíti: Kazinczyé és Berzsenyié.
De a múzeumnak a parkon kívül eső környezete is évről évre szépül, s a körülötte látható ronda házikók vagy üres telkek helyén csinos, nagy házak, valódi paloták emelkednek. Feltűnő, hogy a múlt, s különösen a jelen évben, midőn Pesten az építési kedv csaknem végképp szünetelt, éppen a múzeum vidékén tűnt fel a legnagyobb építkezési buzgalom. A múzeum átellenében, az országúti házsoron ez idén készült el két háromemeletes nagy bérház (a Szeghő- és Geiszt-féle), a múzeum háta megett pedig, hol már több év óta áll készen a Nemzeti Lovarda csinos épülete, két monumentális úri palota emelkedik, melyek Pest legszebb magánépítményei közé fognak tartozni. E két palota a múzeum hátulsó részével párhuzamosan, a lovardával egy sorban, ez utóbbinak két oldalán terül el. Az egyik a gr. Károlyi-féle palota, melyet néhai gr. Károlyi Lajos kezdett két évvel ezelőtt építtetni, s mint örömmel halljuk, most az időközben elhalt birtokos fia, gr. Károlyi Alajos nagy eréllyel folytattat. Egy-két év múlva egész pompájában készen fog állani, s az eddigi látszat után ítélve egy ízléssel bíró, gazdag magyar főúr állásához teljesen méltó épület lesz.
A másik palota ezen sorban – melyet rajzban itt bemutatunk – a magyar gazdasági egyesület elnöke, gr. Festetits György tulajdona. Ez épület most már egészen készen áll s csupán a belső felszerelés és díszítés befejezetlensége okozza, hogy még lakásul nem használtatik. E palota a Sándor- és Ősz utca sarkán elnyúló téres telken, Ybl Miklós jeles építészünk terve szerint a legszolidabb anyagokból valódi pazar fényűzéssel épült, s nemcsak a múzeum környékének, hanem általában Pest városának is nagy díszére szolgál, s csak sajnálhatjuk, ha mellékelt rajzunk az épület szépségéről netalán hű fogalmat nem nyújtana.
Valóban csak elismeréssel szólhatunk vagyonos földbirtokosaink azon helyes irányáról, hogy vagyonuk egy részét a főváros szépítésére, s ezáltal az ízlés terjesztésére fordítják. S ha egyszer az élet mindenféle szükségeinek s kellemeinek megfelelő állandó palotáik lesznek itt, remélhető, hogy állandóbban is fognak itt tartózkodni, ami ismét kedvező befolyással lehet a magyar főváros társadalmi, sőt irodalmi, művészeti s iparbeli fejlődésére is.
A múzeum környéke valóságos előkelő városrésszé készül átalakulni. Vajha az eddigi szép kezdetnél ne történnék megállapodás! Vajha a múzeum többi elhanyagolt, parlagon heverő vagy épen undort gerjesztő része is mielőbb pusztító s építő kezekre kerülne. Mindenekelőtt a „Két pisztoly” nevű, régi csárdai omladványnak regénytelen szomszédságát kellene eltávolítani. Azt pedig már hinni sem merjük, hogy a Múzeum-park ezerszer emlegetett s megpanaszolt rongyos kerítése oly jóízlésű és hatalmas szomszédok közelében, minők már az eddigiek is, még csak egy kurta évig is dacolni merészeljen idővel és enyészettel!
Vasárnapi Újság, 1864.