A badacsonyi rózsakő

A badacsonyi rózsakő a múlt század elején.

 

Érdekes helye Badacsonynak a „Kisfaludy-kút”. A volt Ramazetter- és Bogyay-szőlők között tekervényes, köves út vezet a csörgő forráshoz, mely Kisfaludy Sándor volt szőlejének domboldalából foly vastag érrel. Egy darabig széles, szépen kövezett mederben fut le, aztán az út mentében, mindig sikérebb csapán a Balatonba. Repkény, vadszőlő, iszalag folyondárai kuszán összenőve, lombos koronát képeznek a tiszta vizű forrás fölött. Közel a dombon áll az emlékezetes lak, hol a regék költője először találkozott Szegedi Rozáliával egy víg szüret alkalmával. Itt gyulladt lángra a költő a széplelkű leány iránt, ki néhány évvel később felesége lett. Itt írta később néhány regéjét. Legkedvesebb helye a ház előtt álló terebélyes diófa árnyékában volt, melyről hátrahagyott irataiban többször emlékezik. A diófa azóta kidőlt, korhadó törzsökét is már csak alig látni. A szerény lak mögött lombos gesztenyefa zöldell s vet széles árnyékot a költő hajdani tuskulánumára. Most a szőlő, melyet a költő feleségével kapott, az Esterházy-javakhoz tartozik.

Van valami harmónia a szőlő s a fölötte emelkedő hegygerinc egy széles sziklája között, melyről sajátságos néphit kering a vidék lakói között. Ez a szikla a „rózsakő”. Tekervényes, köves út vezet hozzá. A szőlőkön túl bozót, csalit, giz-gaz tenyész s fönn az út mellett satnya, ritkás lombú cserfák nyúlnak az ég felé. A kő oldalán vékony moha nő, széles lapjára néhány nevet véstek a kirándulók. A néphit e kőről az, hogy az az ifjú vagy leány, aki reá ül, kelet felé fordul, egy nagyot sóhajt s aztán az ideáljának a nevét elkiáltja, rá egy évre annak a vőlegénye vagy menyasszonya lesz…

Ha valamikor Badacsonyba könnyebb lesz majd a közlekedés, a lankás szőlők között építenek egy-egy szállót, a parton lombos fák hűs árnyában lehet sétálni, milyen jó reklám lesz ez a bohó babona! Mert hányán lennének – tegyék csak kezeiket szívükre, fiatal olvasóim -, akik szívesen fáradnának a rózsakőhöz, kelet felé is néznének, sóhajtanának, s a szellő szárnyaira bíznák az imádott nevét, ha az a babona segítene a szerelmes szívén, mely hiába szeret, s megnyerné a szívet, melyért annyi kínnal, oly nagy gyötrelmekkel vívódik és eped…

 

Sümegi Kálmán, 1879.

Badacsony, 1910k. Garay János: Badacsony ormán

Badacsony, 1910k.

 

Garay János: Badacsony ormán

Ottan álltam Badacsonnak
Lejtőjén a szent helyen,
Hol a regék dalnokának
Áll hajléka a hegyen.

Ittam a forrás vizéből.
Mely csörögve serked itt;
Hippokrene bű-vizének
Véltem inni cseppjeit.

A diófa, mely alatt ült,
S melytől zengett szép dala,
Terebélyes sátorával
Szent hüsébe csal vala.

S széttekinték a vidéken
Kéjgyönyörtől ittason,
Lenn, előttem játszva zúgott
A tündéri Balaton.

S im, kibukkan sima tükrén
Háromszínű lobogó,
Mint egy óriási hattyú
Tör felém a gőzhajó.

Mintha a költőnek lelkét
Látnám jőni a vizen…
Kél a szellő s ajkaimról
Hozzá üdvözlést viszen.

Ő tovább száll, végig úszsza
Balatonnak árjait,
Megmosolygja partja hosszant
Hegyeit, várromjait.

Melyeket, mig élt közöttünk,
Megdicsőjtett szép dala –
Én pedig szívembe irom,
A miket láttam vala.

 

Manapság: