A „Karthausi-lak“ a Svábhegyen.

A Karthausi-lak az Eötvös-villa közelében, a Sváb-hegyen, 1875

 

Biz’ az csak Svábhegy maradt! Hiába kereszteltük el Széchenyi-hegynek. Hanem azért mégis kedves hely és sok szép emlék lesz hozzácsatolva. Az irodalomban is lesz nevezetessége, mert több olyan nyaralója volt, amelyben írói körök szoktak megfordulni. Jókai villája, a Fridvaldszkyé (melyben a kedves emlékű Bérczy Károlyt szokták volt nyáron felkeresni barátai) szintén nevezetesek, de nem kevésbé nevezetes a boldogult Eötvösé, kinek emlékét a költő, a philosoph és az államférfi hármas babérjával koszorúzta meg Magyarország.

A budapesti ember, mikor a fogaskerekű vaspályán fölhengereg, nagyon keveset törődik vele, hogy az a vendéglő ott az állomásfőnél miféle hely volt azelőtt. Legfeljebb azt keresi: „jó-e a ser, ízletes-e a rántott csirke és borjúszelet, megjárja-e a bor, friss-e a vaj, nem podvás-e a retek?” Ha valami szellemek lengik is körül a jó nyárspolgárt, azt hiszi, hogy az csupán a friss szellő fuvallata, melyet vasárnap délután oly jól esik (palástul vetve a kabátot) egészen szabadon élvezni a héten át munkában görnyedt testnek.

Hanem a jó vidéki ember, a vándortanuló, a lelkes magyar ember másra is gondol mint a főváros egyik rendkívüli közlekedési eszközére, mikor a fogaskerekű vasúthoz készülődik. A „Karthausi” és a „Gondolatok” írója jut eszébe, kiről hallotta, hogy ott fenn a Svábhegyen, a Karthausi-völgyre tekintő épületben sokat időzött, talán írt is, sőt talán épen ott írta egyik vagy másik kitűnő munkáját.

A múzsák elköltöztek már onnét, édes barátom! Eötvös emlékéből keveset fogsz ott találni, ha felmégy is! Bacchus vagy legföljebb Terpsychoré vette birodalmába a költő hajlékát, s a fogaskerekű vaspálya tulajdonosai, azt hiszem, egész nyáron át szívesen elengedik azt a csendet és magányt, mely után te óhajtozol, hogy a költő szellemével minél kellemesebben, minél mélyebben elmerenghess, elboronghass.

Itt is olyanforma történt, mint az angol nagyvárosok egyikében, hol egy templomot vettek meg vasúti indóháznak. A költő hajlékából fogadó lett! Vagy mit? Hiszen megírta Petőfi, hogy az isten házából is lehet csárda! Hanem hát ami versnek szép, azért nem mindig könnyű azt az életben megszokni!

A báró Eötvös József nyaralóját először tulajdonképen Trefort vette s úgy adott belőle részt barátjának és vőtársának, Eötvösnek. A két család évekig lakott ott együtt, s a forradalom előtt Eötvös gyakran járt fel és le lóháton, néha naponként kétszer is, mert ebédre is felment övéihez. Első minisztersége alatt is ott töltötte a nyarat, s a forradalom után is oda tért vissza családjával. A nyaralót éppen úgy elpusztítva találta a hazatérő költő, mint annyi mindent abban a honban, melynek népét, visszatérve, annyira nem találta boldognak. A visszatérőknek volt mit helyrehozni.

Mikor Trefort vidékre költözött családjával, akkor vette át az egész nyaralót b. Eötvös, s – amiben eddig sem gátolta senki – ezután egészen kedvére rendezkedett. Virágok, bokrok, fák, füvek ápolásban részesültek, s az eszmék szellemi világában élő költő és tudós a természettel is jó harmóniában élt, s amit ápolására tehetett, szívesen és szeretettel adta meg. A szép rózsákon és más virágokon kívül volt ott egy óvatos gonddal kezelt melegágy, melyből a tavasz első ékességei gyanánt szebbnél szebb jácintok kerültek elő, hasonlók a gazda költői eszméihez, melyek a színbeli választékosság és dísz mellett soha sincsenek az illat mélyebben ható bája nélkül. Eötvös a nagy nyárilak mellé, mely most vendéglőül szolgál, attól nem messze egy pár szobából álló kis épületet is emeltetett, ahol az árnyas kis svájci lakban gyakran időzött egyedül, gondolataiban elmélyedve vagy munkáin dolgozva. Ezt a kis lakot, mely most egy melléképülettel kibővítve kávézó hely, ma is „Karthausi-lak”-nak nevezik, s a völgyet „Karthausi-völgy”-nek.

Pedig a legendák körébe tartozik az a hír, mely újabban terjedt el, hogy a Karthausi-t is itt írta volna, mert talán akkor még nem is volt a villa megszerezve, mikor az a „bánatnak könyve” már megjelent, de annyi tény, hogy Eötvös nagyon szerette ezt a szép helyet, s mint előbb Trefort, úgy később ő is sokat költött rá, hogy minél kedvesebb helye legyen családjuknak. Szeretett itt Eötvös dolgozni, írni s hogy a Sváb-hegy valóban kedves helye volt, mutatja az is, hogy – óhajtása szerint – mind a két lányának ott a Sváb-hegyi kápolnában volt az esküvője.

Ami kenyér (hogy a török mondást Mikes Kelementől elkölcsönözzem) számára itt volt letéve, az bizonyára sokkal több boldogság közt kelt el, mint amit a budai várban és a Sándor utcában kellett elélnie. Csak kevésen múlt, hogy ő is arra nem fakadt: „Óh, az én elhibázott életem!”

De ne tegyünk szemrehányásokat az ő nevében. A jövő kor írója, ki Eötvös életrajzát készítendi, majd igazat szolgáltat neki azokkal a képviselőkkel szemben, kik heteken át támadták, ostromolták, gyanúsították, hogy aztán a végén egy milliót szavazzanak meg neki mégis bizalomból, melyet nem kért.

Óh, beh nehéz volt akkor szatírát nem írni, neki is – másnak is!

 

Vasárnapi Újság, 1875.

 

Mai címe: Karthauzi u. 14.

 

Manapság: