A harkányi fürdő. Harkány, júl. 29.
Nem nagy gyönyörűség hajón sem messze utazni, de vasúton borzasztó unalmas. A gép egyhangúan zakatol, a kupékban rettentő hőség. Az ablakot pedig senki sem meri kinyitni, nehogy rostélyossá váljék a kánikulában. Türelem, remény közt szálltam ki Villányban.
– No, eljutok már nemsokára Baranya megye egyik híres büszkeségébe, Harkányba, s Peleskei nótárius módjára sok szenvedést kiállván, meglátom ős Siklós várát, Zsigmond király rabtanyáját, feltett szándékom lévén egy pompás, hű, „fel nem öntött”, kacsamentes tárcalevelet írni.
– Halli az úr, Harkányba akar menni?
Bár alig volt pár utas, ki kiszállott, mégis sietve pakoltam fel a kocsira, mely elé szép két ló volt fogva (Baranyai ember fő büszkesége). Több társat kapván hátunk megett hagytuk Villányt. Nem ide tartozik leírni, mennyi port nyelt le kocsink szótalan társasága, a lelket rázó kocsizökkenéseket, a csörgő izzadtságot, haragunkat a pörkölő napsugarak ellen nem szegülő napernyőkre. Védtem magamban a harkányi fürdőt, hogy ha vasúti állomása nincs is, de lesz, s elmerengtem a vidék szépségein. Hogy mindenfelé, itt a villányi, amott a süvegcukor alakú nagyharsányi hegy, tetején mély, tátongó kúttal, melyről több rege él a nép ajkán, a távolból látszik Siklós város és vár, mely utóbbi mintegy nagy korona pihen a magaslaton fekvő város felett. Siklóstól gyönyörű, sudár fasor közt haladt kocsink a félórányira fekvő fürdőbe. Már messzirül érezni a kénszagot, mely a fürdőből áramlik szét.
– Hóha! Itt vagyunk! Tessék leszállni! Kiáltá kocsisunk.
Letelepedtem a fürdőház második emeletén, mivel harmadik emelet nem volt. A megszokás nehéz volt, de átestem rajta. Itt legalább nem kínlódik senki a fővárosi házakban annyira elszaporodott csípős szájú vendégecskékkel. Szoba, bútorzat ragyog a tisztaságtól. No, de amit az ég egy vidéktől megtagadott, mással bőven kárpótolja azt. Így van ez Harkánnyal is. Van ugyanis neki egy unikuma: a szúnyog, melyben itt bőviben vannak, s ezek zenéje mindenfelé akkor kezdődik, mikor a siklósi cigánybanda délutáni hangversenyével felhagyott. Furcsa nép ez a szúnyog. Sok embert részesít vékony hangú zenéjében, gondoskodván ébren tartó éjjeli zenéről. Alkonyat felé a fojtó kénes levegőbe az egyes lakházakból iszonyú füst vegyül. A vendégek esti foglalkozása a szúnyogfüstölés örvénygyökérrel.
Én ezt első nap nem is tudtam s következésképen nem is szenderülhettem Morfeusz karjai közé.
A fürdő áll egy nagy kétemeletes épületből, melyben a vendégek is laknak. Négyszög alakú egyszerű stílben épített ház ez. Nem mutat sokat se külsőleg, se belsőleg. Tapasztalást szerezhet itt mindenki a vendéglős dupla krétájáról, pincérek ügyetlenségéről, nyaktörő lépcsőkről, kézzel rángatható szobacsengettyűkről stb. Van igen szép táncterem s olvasószoba is. Előbbit csak ritkán, leginkább vasár- és ünnepnapokon veszik igénybe a pudli mellett kifáradt siklósi és pécsi kereskedőlegények, uracsok. Van benne egy zongora, melyen játszhat, ki hozzáül. Van is koptatója elég, főleg este. Legnépesebb a táncterem szokásos Annabálon. Az olvasóterem (itt kaszinónak hívják) kicsiny szobácska, több külföldi mint hazai 1appa1, melyeket nemigen szaggat igen sok ember.
Társadalmi életéről kellene írnom. Tenném is, de nem lehet, mert nincs neki. A vendégek nagy része Harkány faluban lakik s csak fürödni jár be.
A fürdő gyönyörű nagy kiterjedésű parkkal bír. A kertészről kevés dicsérőt lehet mondani. Ízlése nemigen egyez a publikuméval. A sétautak rosszak, göröngyösek. A virágágyak és fák közt levő szobrocskákra is ráférne egy kis mosás, lévén azok összefirkálva, piszkítva. A vendégek a fürdő kertjét nem használják, s bizalmatlanság, egyhangúság uralkodik közöttük. Ide nem pihenő, üdülő, hanem valódi betegek jönnek mindenfelől, de főleg a megyéből. Esti nyolc óra felé a vendéglő előtti fák alatt étkezik az 50-60 főnyi úri publikum cigányzene mellett, s korán megy nyugalomra. Így tehát Harkány nem is mulató, hanem inkább rendkívüli gyógyhatású fürdő. Különben van neki távirdája, postája. Illetékes forrásból hallám a panaszt, hogy a jelenlegi tulajdonos mit se tesz emelésére, azért ilyen elhagyatott, pedig szép vidéken, üde, hegyes helyen fekszik. Hátráltatja fejlődését az is, hogy nincs vasútja, hanem kocsikon kell a legközelebbi villányi állomástól menni a fürdőbe. Szép kirándulási helyek vannak környékében, így a nagyharsányi hegy, a híres búcsújáró hely, Gyűd, szép (hajdan református) templomával, továbbá Siklós, mely félóra járásnyira esik tőle. E kis város fokozatosan halad, szépül, jóllehet se vasútja, se más nagy közlekedési eszköze nincs. Hosszabb időt tölték itt, melynek sok érdekes bámultatnivalója van. Így a pusztulásnak indult vár tornya, melybe Zsigmond zárva volt. A vár még most is igen szép. A várárkát már kezdik betemetni s a körülötte levő páratlan szép sétány fáit a cigányvárosrész enyveskezű lakói vagdalgatják ki. A várat sokan, főleg az uradalmi tisztek lakják.
De nevezetes Siklósnak meleg, dús forrása is a vár alatt, a városban. Három nagy csövön özönlik szét s ezelőtt ruhamosásra használtatott, de nemrég a város vette gondjai alá. Nevezetesen ártézi kutat akart fúratni, de a nagy fúró beletörött, hanem azért a víz oly nagy mennyiségben bugyog belőle, hogy elhatározták nagyobb pénzösszegen fürdőt építeni fölébe. Jelenleg igen serényen dolgoznak rajta, s hihető, hogy a díszes nagy fürdő már a jövő hóban átadatik a közönségnek. Ha e fürdő emelkedik, felül fogja haladni Harkányt. E vidéken igen sok forrás van, de említésre méltó a sok közül a Baranyában híres, a podagrás, csúzos betegek által csodatevőként látogatott Petárda, mely kénes, nagy gyógyhatású új forrás Beremend, Bolmány közt Petárda faluban fekszik. Kiemelem, s fontosnak tartom e helyet, mivel igen sok beteg ment onnét gyógyultan vissza. Itt híre-hamva sincs fürdőháznak, szállodának. Aki odamegy, kénye-kedve szerint ingyen fürödhetik a forró vízben. A nép vallásos túlbuzgóságában csodatevő forrásnak tartja, holott a kénes, a harkányi vízzel vetekedő forrás maga bírja a csodás gyógyerőt.
Sajnos, hogy hazánkban, mely sok íly kimeríthetetlen áldásokkal bír, nincs elég vállalkozó szellem, hogy az íly gyógyforrásokat csinos fürdőkké alakítva, kiaknázza.
Megemlítem még pótlólag Harkányról azt is, hogy a fürdőidényben eddig ezeret felülhaladta az állandó s átutazó vendégek száma. E hóban pedig a fürdőben és faluban lakó állandó és az átutazó vendégek száma 460. Notabilitások bizony itt nem igen fordulnak meg. A vendégek jó része izraelita kereskedőkből, továbbá jómódú polgárokból, hivatalnokokból áll s a fürdő jellege nagyon is családias, falusias.
Ács Géza.
Budapesti Hírlap, 1884.
Arcanum Digitális Tudománytár