Kilátás a budai bástyáról a hegyek felé, 1845

Kilátás a budai bástyáról a hegyek felé, 1845., Alt Rudolf rajza, Franz Xaver Sandmann metszése.

A falról a krisztinavárosi Márványlépcső fut le, elöl középen kirajzolódik a Krisztina körút-Maros utca-Csaba utca háromszöge, a távolban a János-hegy és a Hárs-hegy.

Úgy látszik, a lépcsőn egyedül nem volt tanácsos járni:

Múlt hétfőn Budán a krisztinavárosi Márványlépcső közelében furcsa jelenetnek valánk szemtanúi. Egy cseh és német szegényebb kézműves összezördülvén oly válogatott kifejezésekkel halmozák egymást, hogy az időszaki irodalom egy részében meglehetős jártasságot tanusítottak. Végre a cseh böcsületét hívé sértettnek, a németet a városházhoz menetelre akará kényszeríteni, mivel azonban nem bírt vele, tehát nagy mérgesen kiáltá: „Semmirekellő, ha nem vagy gazember, tehát várakozzál itt rám, tüstint visszatérek két városhajdúval!” Ezzel a várba sietett, s midőn óranegyed múlva a városhajdúkkal visszaérkezett, rendkívül csodálkozott, hogy ellenfelének már csak hűlt helyét találta.

1845.

 

Többször említettük már, hogy az úgynevezett Márványlépcsőnél, mely a Krisztinavárosba vezet, iskolából hazatérő lyánykák kendőiktől s füllengőiktől csavargó naplopók által fényes nappal megfosztattak, s hogy ennélfogva gyermekeket nem tanácsos fölvigyázat nélkül ezen külvárosból a várbeli iskolákba járatni. Múlt Szent György napján azonban még borzasztóbb esemény történt: délután négy órakor ugyanis az iskolából hazamenvén a lépcső melletti kertek közt egy nyolcéves lyányka egy barna kabátos, vörös szakállú, kopasz s mintegy negyven éves zömök férfi megtámadá őt, s a legiszonyúbbat követé el rajta, mit nem szükség világosabban kimondanunk. A borzasztó tényt egy nádori szolga ablakából megpillantván legott kirohant s a bűnös után iramodott, de amannak gyorsabb lábai lévén az igazság sújtó kezeit kikerülte.

1846.

 

 

Manapság: