A Ladók-völgyhíd a gyimesi vonalon.

A Ladók-völgyhíd a gyimesi vonalon.

 

Lóvész kitérő állomást elhagyva 10%-os emelkedésben és két egyértelemben kanyarodó 300 m sugarú ív között hidalja át a vonal a Ladók-völgyet. A két ív közti közbenső egyenes hossza 65,5 m, s így a 112,45 m hosszú híd mindkét ív átmeneti görbéjébe is belenyúlik. A völgyhíd két ellenfalon és hat pilléren nyugvó hét, egyenkint 12 m nyílású teljes félkört képező boltozatból áll – és a völgyet egész szélességében hidalja át. A csatlakozó kúpok – kivált a Gyimesi felőli csak csekély földmunkát kívántak, a Csíkszereda felőli kúp lábánál a terep meredek esése következtében szárazon falazott támaszfal alkalmazása vált szükségessé főképpen azért, hogy a támaszfal a híd első pillérét a földkúp egyoldalú nyomásától tehermentesítse. A híd 112,45 m hosszától a hét nyílásra 84 m, a hat középpillérre vállban mérve egyenkint 2,50 m, a csíkszeredai ellenfalra 5,65 m, a Gyimes felőli ellenfalra pedig 7,80 m esik. A pályaszín magassága a völgy legmélyebb pontja felett 31 m, a közpillér magassága az alaptól a boltvállig 23,90 m. Mint ebből látható, a középpillér méreteivel a legkarcsúbb völgyhídpillérekkel vetekedik.

A pillérek válltól lefelé szélesbedő hajlása a pillér vastagsága irányában mérve 1/30, a pillér hossztengelye irányában 1/20 volt. A völgyhíd szélessége a pályaszín magasságában – mint egyvágányú kőhidainknál rendesen 4,50 m tett ki, hogy a hídon esetleg vonatok áthaladásakor tartózkodó egyének elférjenek, a harmadik, illetőleg hatodik pillér tengelyében egymással szemben egy-egy, összesen négy kitérő erkélyt rendeztek el. A boltozatok mögötti hátfalazás 1/10 hajlással esik a szomszédos pillérek középvonala felé, honnan 10 cm belső átmérőjű vascsövek vezetik ki a homlokfalak közötti kőrakáson átszivárgó csapadékvizet. A vízmentesítést 5 cm vastag portland cementréteg eszközölte.

A pillérek és ellenfalak alapozása igen kedvezően alakult, a legtöbb helyen már 2-2,5 m mélységben eléltük a gneisz sziklát, mely a legkitűnőbb alapfenéket szolgáltatta s csupán egy pillérnél kellett mintegy 5 m mélységig a szilárd gneiszszikláig a terep alá lemélyíteni. Az alapozás ezen kedvező viszonyaira való tekintettel választották a 12 m-es nyílásokat, mert 5-7 m mély alapok mellett a pillérek és nyílások számának kevesbítésével 15 m-es nyílások gazdaságosabbak lettek volna. A völgyhíd az alapfalazat és a boltozatok mögötti hátfalazat szabálytalan terméskőből, a pillérek és homlokfalak réteges terméskőből, a boltozatok vagdalt kőből és a pilléreket koszorúzó párkányzat, valamint a homlokfalakat lefedő párkányfalazat faragott kőből való. Valamennyi falazatrészt brassói portlandcement-habarcsba fektették, a keverés aránya 1:4 volt, csupán a boltozatoknál a zárkő felé haladólag alkalmaztunk jobb keverő arányt.

A szabálytalan és réteges terméskőfalazatokhoz a Ladók-völgy lejtőin nyitott kőbányákban termelt gneisz-t használtuk, mely éppen e helyen eltérőleg az e környéken található gneiszoktól némi szabályos rétegzést mutatott s így lehetségessé vált belőle a szükséges réteges terméskőmennyiséget kitermelni. A szükséges vagdalt és faragott követ azonban a közelben nem állíthatták ki s így azok nagyobb részét a zsögödi és hargitai trachytbányákból, egy csekélyebb részét a gyimestarhavasi homokkő és kovakonglomerátbányákból, tehát 25-40 km távolságról tengelyen vagy télen át szánokon szállították a helyszínére. A pillérek és homlokfalak réteges terméskő falazatát 0,25-0,40 m rétegmagasságú kövekből falazták, az egyes köveknek a rétegeknek megfelelő vízszintes féklapokkal kellett bírniok, úgy azonban, hogy az egyes kövek két-három rétegbe is átnyúlhattak. Minden 3 m magasságban a falazat felszínét vízszintesen, gondosan kiegyenlítették és egy 0,4 m vastag átmenő vagdalt kőréteget falaztak be, szilárdabb kötés, a nyomás egyenletes elosztása és az egyenletes ülepedés elősegítése céljából. A fekvőhézagok vastagsága átlag 15 mm-re rúgott. Hasonló falazatnemeknél ez a méret a hézagok vastagságára a legcélszerűbb, kisebb hézagvastagság mellett a habarcs hamar szárad és nem tapadhat teljesen a kőanyaghoz, nagyobb hézagok alkalmazása esetén pedig az ülepedés jelentékenyebbé válik és a stabilitást kártékonyán befolyásolja.

A pilléreket a boltvállnál két, egyenkint 0,4 m vastag és 0,15-0,15 m-rel kiugró vagdalt kőréteg tetőzi be, melyek a boltozat nyomását viszik át a pillérfalazatra, ezenkívül kiugrásukkal boltozás közben a boltívek felvételére szolgáltak. A boltozatok, valamint 3,75 m magasságra a boltvállak fölött, a boltfalak közötti összefalazást is vagdalt kőből készítették. A bolterősség a zárkőnél 0,85 m, a tulajdonképpeni boltvállnál 1,59 m volt, a boltozat belső sugara 6 m, a külső sugár 8,25 m volt. A látható külső felszínekben azonban architechtonikus hatás elérése céljából a boltozat 0,85 m erősnek van előtüntetve.

A boltozat vagdalt köveit kiváló gonddal dolgozták meg, a futó kövekkel nagyméretű kötő kövek váltakoztak, a kövek mintegy harmada volt kötő, melyek 0,85-1,20 m mélyen nyúltnak be a boltozatba. A boltozatban a rétegmagasság a mellső fal felszínén mérve 0,36-0,40 m volt, a fekvőhézagok vastagsága átlag 10 mm-t tett ki. Boltozás közben a habarcs keverésének arányát fokozatosan javítottuk, úgy, hogy a zárkőnél a keverés aránya 1:3 volt. Minthogy a völgyhíd tervezetében az erősebben méretezett, úgynevezett csoportpillért – mely a boltozatok falazását két vagy több csoportra osztva, a szélső pillér elnyomatásának veszedelme nélkül lehetővé tette volna – mellőzték, okvetetlen szükségessé vált valamennyi nyílás boltozását egyidőben végezni, különös gondot fordítván arra, hogy a boltozatok magassága valamennyi munkahelyen egész a zárkő elhelyezéseig egyenlő maradjon. Azt a kivált a francia mérnököktől alkalmazott módszert, mely szerint az egyes nyílások boltozatai lépcsőzetesen növekedő magasságban tartva, külön-külön zárják, a vele járó nagy időveszteség miatt nem használhattuk. A fent említett körülmény tehát a boltozás munkáját meglehetősen megnehezíttette, mindamellett a boltfalazatnak egyenlő magasságban való tartását következetesen keresztülvittük és így sikerült a pillérek legcsekélyebb egyoldalú túlterhelése nélkül mind a hét boltozatnak egy időben való zárása.

A boltozati mintaívek látható elrendezéssel, gondos lekötéssel és az egyes alkotórészek pontos összeillesztésével készültek, a felfekvés és a kiszerelés szabályozására széles gyalult kemény faékeken nyugodtak. Egy-egy nyílásban öt mintaív volt elhelyezve s a gondos lekötést, valamint a mintaívek helyes méretezését bizonyítja, hogy valamennyi nyílásban a mintaíveknek behajlása a legnagyobb teher alatt csupán 3-4 mm-t tett ki – csak egy nyílásban fokozódott ez a hajlás 8 mm-re. Hogy a mintaíveknek falazás közben történő deformációját és ennek következtében a boltozatok úgynevezett törési hézagainak szokásos megnyílását elkerüljük, melyek, ha magukban véve esetleg talán nem is veszélyesek, de a vízmentesítő cementréteg megsérülése és ez által a nedvességnek a boltozatba való behatolása következtében már magukban hordják a falazat romlásának csíráit – a boltozás előhaladásához képest a mintaíveket azok tetején fokozatosan megterheltük, ílyformán sikerült is a törési hézagok megnyílását tökéletesen megakadályoznunk.

Fontos kérdés boltozatok létesítésénél – és a vélemények erre nézve nagyon elágazók -, mikor szereljük ki a boltozati mintaíveket, illetőleg mikor eresszük meg a mintaívek alatti ékeket vagy másnemű alátámasztásokat. A legtöbb helyen – mondhatni általánosságban – a mintaíveket közvetetlen a boltozatok zárása után mindjárt megeresztik. Ezt az eljárást avval okolják meg, hogy a még meg nem keményedett habarcs könnyebben – és anélkül, hogy a boltozatban káros feszültségek léphetnének fel – alkalmazkodhatik a kiszerelés után beálló egyensúlyi helyzethez. Ezzel szemben – kivált újabban – mások azt állítják, hogy elsősorban a boltozatoknak stabilitás tekintetében annyira káros deformációját, tehát annak, ezt főképpen előidéző süllyedését kell lehetőleg korlátozni. E célból tehát a boltozati mintaíveket, melyek kellően méretezendők, mindaddig, míg a habarcs az egész boltozatban lehetőleg meg nem keményedett, nem szabad megereszteni. Keményebb habarcs ugyanis a kiszerelés után csak kevéssé fog a boltozat nyomásával engedni, míg a lágyabb habarcsnál ez nagy mértékben beáll, sőt a lágy habarcs ki is folyhat a fekvőhézagokból, azok összeszorítása közben, mi a boltozat belső felszínének kisebbedése mellett annak nagymértékű deformációját, sőt összeomlását is okozhatja, amire már volt példa a gyakorlatban is. Az újabb időben, számos kisebb-nagyobb nyílású hídnál tett megfigyelések és tapasztalatok alapján, az utóbb említett nézet helyessége bizonyult be. Amennyiben itt saját tapasztalataimra is hivatkoznom lehet, megemlítem, hogy számos boltozott hídnál, valamint több mint kétszáz alagúti gyűrűnél tett megfigyelésem szerint ennek az eljárásnak soha semmi hátrányát nem tapasztaltam, ellenkezőleg a boltívek kiszerelése a habarcs teljes megkeményedése után minden egyes esetben jónak bizonyult. Ma már különben úgyszólván általában ezt az eljárást követik, sőt az osztrák és németországi feltétfüzetek azt szorosan elő is írják. Az Arlbergvasút, még inkább a woronienka-staniszlaui vonal nagy boltozott hídjaival is így jártak el, a 65 m nyílású jaremcei Prut-híd boltozata a 8 hét után történt kiszerelésnél alig pár millimétert süllyedt, az osztrák mérnökegylet boltozati bizottságának kísérleteikor szerepelt 23 m nyílású terméskőboltozat süllyedése a hat hét utáni kiszerelésekor csak 0,5 m-t tett ki. Ellenben például a Werden melletti Aller-híd 14 m nyílású boltozatainak közvetetlen a zárkő elhelyezése után történt kiszerelésénél a süllyedés 24-90 mm-ig váltakozott.

Magától értetődik, hogy a Ladók-völgyhíd mind a hét nyílásánál is az előbbi eljárást követtük, a kiszerelés után a boltozatokon mérhető süllyedést nem észleltünk és semmi néven nevezendő repedés vagy az alakváltoztatásnak más jelei sem mutatkoztak. A boltozatok fölötti hátfalazást a törési hézagokon felül még a kiszerelés előtt létesítettük, ezt a gyakorlatban sokszor elmulasztják, pedig kivált teljes félköralakú boltozatoknál erre feltétlenül szükség van, mert anélkül a nyomásgörbe kilép a boltozat középrészéből és ennek következtében deformációk és repedések állnak elő a boltozatban.

(…)

Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye

Arcanum Digitális Tudománytár