A Csíki-havasok közt
Erdély regényes és sok kincset rejtő bércei közé vezetjük olvasóinkat. Alig van ország, melynek földje annyi drága kinccsel volna megáldva, mint a kis Erdélyé.
Ha Erdélyben az Olt folyó partjain fölfelé megyünk, Csikszék felső részében, az Olt folyó mellett találjuk Domokos nevű helységet. Ettől Moldva felé egy jó órányira gyönyörű hegycsoportozat áll előttünk, mintha az Alpok közt volnánk, fenyőkkel benőtt havasok terülnek el festői csúcsaikkal bé egész Moldva határáig, a tudolási sziklák közelében levő hegyekben pedig gazdag ércerek terjednek 4-5 mértföldnyi távolságban.
Benn mélyen egy völgyben épületek tömegét látjuk füstölögni, kénes gőzöket gomolygatva fölfelé. A nyüzsgő munkásokról s gépek zajáról azonnal reáismerünk, hogy itt bizonyos bányatelepre bukkantunk. Képünk ezen telepet ábrázolja. A Domokos melletti bányatelepnek neve Balán, hol különösen sok rezet választanak ki, az ércfekvet itt oly gazdag, miként remélik, hogy évenkint 6000 mázsát fognak belőle termelhetni. A baláni bányatelepről nézve meglepőleg veszik ki magukat az azt körülvevő roppant hegyek, melyek közül egy különösen magasra kiemelkedik a többiek közül, melyet Egyeskőnek neveznek. A hegyekről gyönyörű kilátás van be Erdélybe és kelet felé Moldovába. A hegyeken ritkabecsű havasi virágok szoktak díszleni.
Benn Erdélyben, a termékeny völgyeket lakó ember azt szokta mondani, ne igyekezz ott lakni, hol a fenyő terem, természetesen azért, mert ott a föld igen is terméketlen. Csíkszék majd’ mit sem terem, lakosai deszkát, zsindelyt csinálnak vagy más egyéb mesterséget űznek s ez adja jövedelmüket, gabonát más székely székekből visznek maguknak, még a gyümölcsöt és kerti veteményt is mások viszik oda jó pénzért, sajátságos, hogy a csíki ember még az ugorkát is csak úgy eszi meg, ha meg van érve, azt mondja, hogy ami éretlen, semmi se jó. A csíkiak jövedelmének legnagyobb részét a marhatartás adja. Marháikat fölhajtják a havasra sokszor minden pásztor nélkül, néha hétszámra sem látja a gazda marháit, egyszer elékerülnek csak úgy magokra, de nemigen van eset, hogy azokat ellopják.
1865.