Szentantal, a Selmec patak mellett fekvő tót kisközség, 213 házzal és 1631 róm. kat. lakossal, vasúti állomása Selmecbányán, postája és távírója helyben van. Körjegyzőségi székhely. A Hont nemzetség ősi birtoka volt, 1266-ban eszközölt határjárásáról emlékeznek meg a följegyzések. 1342-ben Zenthantal alakban a litvai vár tartozéka.
E községben találjuk a vármegye legszebb és legnagyobb kastélyát, mely az 1750. évben, gróf Koháry András szeniorságának idejében épült, de már a XV. században állott ugyanezen a helyen kisebb castellum, amely a csábrág-szitnyai uradalomhoz tartozván a XVI. század közepén báró Lepoglavai Krusich János, a török fogságot is kiállott korponai várkapitány tulajdona volt, ki azt feleségével, Csábrági Pálffy Péter leányával, Katalinnal kapta. – Krusich gyermektelenül halt meg, az özvegye pedig 1582-ben Illésházy Istvánhoz, a későbbi nádorhoz ment feleségül. Ebből a házasságból sem származott gyermek és így a nagy kiterjedésű csábrág-szitnyai uradalom Szentantallal együtt visszaszállott a koronára, de csak rövid időre, mert 1622-ben a királyi házhoz feltétlen hűségű Koháry Péter kapta adományként. Ez időtől kezdve Szentantal a Koháryakat uralta két évszázadon át, a család fiágának kihaltával a Koburgoké lett Szentantal. Eredetileg Die Au és későbben a XVII. században Sanct Anton néven már a XIV. század végéből származó levéltári feljegyzésekben és illetve transsumptumokban szerepel. Die Au neve is bizonyítja, hogy német települők alapították, kiknek ivadékai századok múltán eltótosodtak.
A szabályos négyszögben épült kastélynak annyi a kapuja, amennyi az évszakok száma, tehát négy, annyi a szobája, amennyi hét van egy esztendőben, tehát 52, annyi a kéménye, amennyi hónap van egy évben, tehát 12 és annyi az ablaka, amennyi nap van egy esztendőben, tehát 365. A tágas udvar közepén nagy szökőkút lövelli a magasba kristályvizét. A kápolna külső falán lévő óra mellett ez a chronosticon olvasható:
SUnt Et erUnt horae passU qressUque CUrentes TaMen Una VenIet qUae tIbI DiCet Abl.
A kastélyhoz fel a faluból százados hársfákkal szegélyezett széles út vezet, melynek alján, a lassan folydogáló Selmec patak mellett Szent János kápolnája áll ezzel a fölírással:
Tolle Koháryanum vota coelo Joannes.
A kastély széles folyosóinak falait szebbnél-szebb metszetek és vadásztrófeák díszítik. Utóbbiak mind herceg Koburg Fülöp vadászzsákmányából származnak. A szentantali várkastély nagyobb részének pompás berendezése még a Koháryak idejéből való. Hosszú sora a régi, becses festményeknek, túlnyomólag arcképek ékesíti a termek falait. E festmények között találjuk savojai Jenő herceg arcképét, továbbá a két hős Koháry István, Simonyi ezredes, Mária Terézia és a gyermekei, a török fogságba esett két Koháry arcképeit, ugyancsak itt látjuk a szép szentantali cigányleány képét, kit egy Koháry fogva tartott a kastélyában, de a szép leánynak sikerült mégis az aranykalitból megszöknie, hogy cigány családjával messzire vándoroljon és hírét soha se hallják többé. A Koháryak alatt szolgált összes katonatisztek arcképeit megőrizték e termek.
E festményeken kívül az antik műkincsek gazdag gyűjteményében is gyönyörködhetik a szem. Nagybecsű kincse az egyik teremnek az a mozaikasztal és az ahhoz tartozó girandolák, melyeket a milleniumi kiállítás történelmi csarnoka számára, a kiállítás tartamára engedett át a hercegi család. Van a kastélyban egy régi zongora (spinet), olyan, mint a Thökölyé a Nemzeti Múzeumban. Egyik szobában látható az egyik Koháry kedvelt szakácsnéjának és a macskájának életnagyságban, kartonból készült alakja. Az évszázados velencei acéltükrök, szebbnél-szebb régi bútorok, gyönyörű hímzések, például a kápolna oltárainak párnái, melyeket Koháry kisasszonyok hímeztek önkezükkel, mind nagybecsű és érdekes műtárgyak. Szentantalon őrzik a Koháryak levéltárát és könyvtárát is. A várkastély mellett nagy angolpark terül el, tavakkal, vízeséssel, remetelakkal, gloriettel, mely utóbbiból felséges kilátás nyílik, különösen Hont vármegye déli tájára.
A község régi templomát II. Rudolf idejében, 1592-ben Illésházy István családja építtette, de 1789-ben le kellett azt bontani és akkor épült a jelenlegi, nagyobb és díszesebb templom. A falu plébániájának levelesládájában az 1697. évi canonica visitatio iratait őrzik. A XVII. században, 1624-től 1647-ig, számos alkalommal itt tartotta a vármegye közgyűléseit.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai