Azelőtt a váci töltés mellett s a város északi végin terülő régi temetőt is szívesen keresték föl, nemcsak azok, kiket elhunyt kedveseik emléke odavonzott, hanem mindazok, kik a berek hűs árnyékában, a sírokat ékesítő virágágyak, emlékkövek, hegyes oszlopok és gúlák között sétálni s mélázni akartak. Miután újabb időben a város leginkább azon oldal felé növekszik és tágul, 1849-ben a város délkeleti végin, a Kerepesi vonal közelében, mintegy 40 négyszögholdnyi új teret jelöltek az általános temető számára. Most a váci temetőt nemcsak elhanyagolják, hanem szép facsoportjait már csaknem teljesen kipusztították, jóllehet még sok víz folyand le a Dunán, míg helyén utcák fognak emelkedni. Valaki azt a tapasztalást tette, hogy a holttestek árnyékban nem rohadnak el oly gyorsan, mint napsütötte földben, azért az új temetőt nem szabad fákkal beültetni, miért is az olyan kopár mint az afrikai sivatag.

Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.