A Sugár út Budapesten, 1875.

Az Oktogon tér a Sugár úton, 1875.

 

A Sugár út

 

Ami Franciaországnak Párizs, az lesz Magyarországnak Budapest, a nemzet szeme fénye, a vándor egyedüli Mekkája, a kereskedelem emporiuma és az ízlés fő forrása. Helyének természeti fekvése, segítve egy kis politikai ösztönöztetés által, már régen kitűzte a haza központjának, s még csak idő kell hozza, hogy minden tekintetben azzá is legyen.

A nagymérvű szépítések, melyek egy ily központ vonzóvá tételére okvetlenül szükségesek, alkotmányos életünk ideje alatt elkezdődtek s azóta egész mostanig erős lépésben haladtak előre. De mivel lehet egy várost jobban díszíteni, ha nem tágas, egyenes utcákkal? A díszítési terv a Duna-szabályozáson kívül különösen az utcák rendezését és nagyobb közlekedési utak nyitását tette fő céljává, s így támadt a Sugár út eszméje, mely már, mint neve is mutatja, egyenes és fényes legyen mint a napsugár, azonkívül két-három körutat messen át. És valóban, a Sugár út legszebb utcája is lesz fiatal fővárosunknak egyenes, széles, fasorokkal és ragyogó palotákkal környezett. Hogy mily megkapó látványt fog nyújtani a kilencven ház és negyvenhat virágos kerttel körülvett nyári lak, ahhoz a mi budapesti szemeink még nem lehetnek hozzászokva s legfeljebb a világlátottak alkothatnak maguknak arról fogalmat. Mert egy negyedmértföldnél hosszabb egyenes utcát, mely a modern ízlés minden szépítőszerével föl van cifrázva, egy pillanattal áttekinthetni, nem is tartozik a mindennapi lehetőségek közé. Hát még, ha majd kirakataiban föltárja az ipar ragyogó cikkeit, a divat és művészet finomult ízlését, talaján a főváros központosult mozgékonyságát, akkor aztán nem lesz nagy a különbség közte és a párizsi boulevardok, vagy a bécsi Ringek között.

Azonban nemcsak díszítési szempontból lesz ez utca nagy befolyással a fővárosra, hanem azért is, mert az egykori legrondább házak tömkelegének helyén fog elvonulni, úgyhogy az a kimondhatatlan piszok és szemét, mely most a Terézváros e részének házaiban halomra szaporodva a levegőt megmételyezi, egyszer valahára ki lesz pusztítható. Lesz tehát egy út mégis a Városligetbe, melyen a szabad levegőt kereső városi ember nem fog a sajtosboltok és nyersbőrraktárak illata által szagérzéke ellen intézett attentátumoknak kitétetni és amelyen végigmehet fekete kabátjában anélkül, hogy lúdpehely rakodnék rá szerelmetes ragaszkodással.

A Könyök utca jobboldali házainak lerontásával elvonul innen az ódondászatnak mindennemű közvetítője, el az „újdonatúj” ritka nadrágokkal kereskedő zsibárus és a „surrogat kaffeeschank”, mert valami új fog oda jönni: a tisztaság, a jó levegő és az új paloták királyi fénnyel, ragyogó palástjukkal eltakarják a mögöttük szégyenkedő ócska épületeket. A zsibárust fölváltja majd az udvari szabó, a Kaffeeschankot valami „Caffee royal, radial, delicatesse” vagy akármilyen „Caffeehaus”, melynek koronaüveg ablakai mögül a jeunesse dorée élénk figyelemmel kísérheti a hölgyvilág szépségeit, s űzheti vele cseleit. Az út fakockás burkolatán zörgés és robogás nélkül gördül tova a könnyű úri fogat, itt minden csendes lesz, dacára a nagy forgalomnak, még csak a lóvasúti kocsis kürtje sem fogja megzavarni a csendességet, mert itt nagy urak fognak lakni, akiknek nyugalom kell, akik csak akkor szeretik a lármát, ha azt maguk csinálják maguknak.

De mikor lesz meg még mindez? Abba egy évtized is eltelhetik, mert sajnos a pénzviszonyok nem ápolói a házépítésnek. Most még csak a Nagymező utcától a Városligetig terjedő rész hordozza magán a körút jellegét. Az épületek közül tizenkét ház áll, legnagyobb részben készen s négy nyári lak, az út alépítményi munkái azonban igen előhaladtak, s innen-onnan be is lesznek végezve. Pedig azon a számtalan szemétgödrön és homokbuckán át nem volt könnyű feladat egy vízszintes utat előállítani. A Városliget felé egy egész nagy homokdombot kellett leásni, s annak földjét kocsikon az egész vonalra széthordani, evvel temettettek be a mély gödrök magán az úton, a háztelkeket azonban csak akkor töltik majd föl, ha be lesznek építve. Az út most már nemcsak egy szintre van fölemelve, hanem a burkolási munkákból is sok készen van. A burkolatnak itt minden neme előfordul, az asphalt coulé a járdákon, a fakoczka a fő kocsiúton, a trachit-kövezet a mellékutakon és a makadám a fasorok között, csak az asphalt comprimé hiányzik még, hogy a burkolások múzeuma tökéletes legyen.

E burkolati különféleségeknek megfelelően a körút több részből áll. A Váci úttól a nyolcszögű (oktogon) térig, vagyis a nagy körútig két részből fog állani: egy tíz öl széles kocsiútból és kétoldalt négy-négy öl széles járdából. A járdák szélein a fák húsz lábnyi közökben foglalnak helyet úgy, hogy az egész útra körülbelül 1200 darab fa lesz szükséges. Egy darabban egy egész erdő, mely legalább ötször annyi embernek kilélegzett, szénsavtartalmu lehelletét fogja magába szívni, s a környék levegőjét tisztítani!

Az Oktogontól a Városligetig azonban megváltozik az út képe. Szélessége itt huszonnégy ölnyire növekszik, minő Párizsnak egy boulevardja sincs, az út azonban itt már hét külön álló részből áll. Legközépütt fut a fő kocsiút, ettől jobbra-balra a gyalogosok és lovaglók fasora, végre ezen alléek és az asphalt-járdák között a mellékutak lesznek, ezekre talán későbben a lóvasutat is le lehet majd fektetni, minthogy a közönséges járműveknek a középúton úgyis elegendő helyük lesz a háboríthatlan közlekedésre. Itt tehát kocsi, lovag és gyalogos, sőt tán még a lóvonatú vasút is külön utat fog kapni. Mindenesetre ez lesz a Sugár útnak legszebb része, kivált, ha a fák meglombosodnak s alattok hűs árnyékot találhatni, a sétáló közönség bizonyára nagy tömegben fogja keresni e kellemes, portalan helyet, éppúgy mint most a dunaparti sétányt vagy akár a budai bástyák szellős akácallée-ját.

Érdekes azonban az utca alatt elfutó alagcsövezés is: hány csatorna, víz- és gázvezetőcső furakodik ott egymás mellé és fölé, egymást sokszorosan átmetszve mint a háló fonadékja! S mégis van bennük rendszer, egyik nem akadályozza a másikat, mindenik a legalkalmatosabb helyet foglalja el s mindenkor kéznél van.

Mind a két oldalon külön csatorna, külön gáz- és külön vízvezetéki cső van lerakva, egyes gáz- vagy vízcsövek bevezetésénél nem kell tehát az egész utat keresztben felszaggatni, a mi nagy költségbe kerül, de a közlekedést is akadályozza, hanem csak legfeljebb a gyalogjárdát.

A csatornák tojásdad keresztmetszetűek és bizonyos távolságokban az úton átvonuló keresztcsatornák által egyik oldalról a másikra összeköttetéssel bírnak, ez különösen azért célszerü, hogy ha az egyik oldali csatorna javítást vagy tisztítást igényel, a moslék e keresztcsatornán át a másik oldalra vezettetik és a sérült részben szárazon lehet dolgozni.

Tudvalevőleg az ilyen csatornák nagyon könnyen beiszapolódnak, sőt el is dugulnak, azért szükséges volt módról gondoskodni, mellyel ezen kóros iszapképződés azután egyszerre kitakarítható legyen a csatornák fenekéről. És ezt a Sugár útnál az úgynevezett öblítő kapuk alkalmazásával akarják elérni. Ezek egyszerű vasajtók, melyekkel a csatornát el lehet zárni, s így a vízvezetékből kibocsátott és a csatornába leömlő vizet felfogni, s miután a víz e kapuknál bizonyos magasságig feltorlódott, a kaput hirtelen felnyitják, mire a feltorlódott víz nagy erővel ront a további csatornarészbe s az ott leülepedett iszapot magával ragadja.

Azon aknák, hol az utcai víz beesik a csatornába, vassyphonokkal vannak ellátva, melyek megakadályozzák, hogy a csatorna bűze a szabad levegőre juthasson. Sőt még a leszálló aknák is olyan vasfödelekkel vannak borítva, melyek egészen légmentesen zárnak, úgy, hogy bátran mondhatni, miképp a Sugár úti csatornázás Budapesten a legelső s legsikerültebb ilynemű építkezés lesz.

A Sugár útnak nem csekély előnyére válik az a néhány tér, melyen keresztülvonul, az első a Hermina tér, melyet balra hagy el, ide épül majd az operaház, második az Oktogon, a harmadik a körönd vagy körtér. Az Oktogon tér a Sugár útnak a nagy körúttal való metszésébe esik, négy hatalmas, ötvilágú kandeláberrel lesz díszítve, e lámpákat párizsi minták szerint készítik s egyenként is igen tekintélyes összegbe, körülbelül 2000 frtba kerülnek. Este bő világosságot vetnek a térre, úgy, hogy fénvüknél a környéki házakat egész alakjukban tisztán megláthatni.

A körtér hatvanöt öles átmérőjű kör, melynek négy szeletjébe négy kis parkot ültetnek, ami igen odaillik, márcsak azért is, mert a házak szakadatlan sora megtörvén, a nyári lakok itt fognak kezdődni vasrácsos kertjeikkel és tarka virágágyaikkal, innen végig csupa nyári lak lesz építve, melyek közül négy vagy öt már készen van s lakóra vár, mindegyiknek lesz kertje, cselédháza, istállója, mert olyan lakóra vagy tulajdonosra vannak számítva, akinek fogata és egész sereg cselédsége van. A berendezés mindenesetre úriasabb és nagyobb kényelmű mint a Városligeti fasor villáiban.

E villák többnyire csinosak, de van olyan is köztök, amely minden egyéb, csak nem csinos. A rajta levő herkulesi kariatidák egész céltalanul tartják karjaikat fejök fölé, mintha legalábbis egy erkély terhét akarnák elhárítani magukról, pedig hát elfeledik szegények, hogy csak úgy vannak odaragasztva a falhoz és az erkély nem szorul rajok, mert mögöttük a falban áll. Azok a kis meztelen angyalok is egész barokk costumtelenségben kénytelenek a tetőn esőben, szélben ázni-fázni, az építész mindenesetre megkímélhette volna őket ezen kellemetlen expedíciótól.

A többi nyári lakok inkább kiállják a sarat, sőt, van köztök, különösen egy görög ízlésű, mely egészen kielégítő.

A bérházak már sokkal ízlésesebbek: magasságuk meghatározott, amennyiben az Oktogon térig három-négyemeletesnél alacsonyabbat építeni nem szabad, a nyolcszögű tértől kifelé azonban már kétemeleteset is lehet. De a különböző magasságúak is lehető egyenletesen vannak egymás mellé helyezve, mert egy-egy házcsoport oly részarányossággal épül, mintha egyetlen házat képezne. A Gyár- és Nagymező utca között fölépült házcsoportról senki sem mondaná, hogy az több egy háznál, pedig az a tömeg hét külön házat foglal magában, itt tehát meg van törve azon vaskalapossága az építész- vagy háziuraknak, mely eddig megkövetelte, hogy egy utcában két egyenlő magasságú ház a világért se forduljon elő, vagy, ha már a tetőig egyenlő magasak is, az emeletek között azonban okvetlenül szükséges egy kis különbség. Összesen huszonhét ilyen egyöntetű házcsoport fog tekinteni a Sugár útra, míg a nyári lakok nyolc csoportot képeznek.

Amennyire az egyöntetűség követeli, a keresztben futó utcák a sarkoktól jobbra-balra szintén kiépülnek, eleintén csak egy-két teleknyi téren, később azonban, ha a magánépítkezések is megindulnak, egészen. Egy ily nagyforgalmú és kitűnő utca szomszédsága mindenesetre serkentőleg fog hatni a többi épületekre is, hogy azok is kicsinosodjanak. A legszebb jövőnek azonban szélességüknél fogva a Gyár- és Nagymező utcák néznek eléje, és magától értetődik: a nagy körút is. A Gyár utca azon részét, hol most a sétánynak csúfolt, s néhány fa által képezett portenger terül el, parkozni fogják, s így ez a Sugár út boulevardjának mintegy kiszélesülését képezvén, kellemes tartózkodási helyül fog szolgálni.

Hogy ez út minél előbb létesüljön, azt a fővárosi közönség a legforróbban óhajtja, mert ezzel alapja vettetik meg a Terézváros és a Városliget között elterülő homoksivatag beépülésének. De nem is lesz akkor se annyi por, se annyi bűz mint most s talán jobbak is lesznek az egészségi viszonyok, mit fővárosunk már-már rossz színbe hajló hírének megmentése végett kívánnunk is kell.

 

Posta Sándor, Vasárnapi Újság, 1875.