Mi volt a „búrhatóság”?
Még a millennium előtt ott állott a Zárda utcában egy jófajta kis budai kurtakocsma, amelybe esténkint eljárogattok a budai öregurak kvaterkázni, mert a derék sváb vendéglős a saját termésű, jó borait mérte. Ott volt a szőleje a Sas-hegyen. A pesti urak is átjárogattak néha egy-egy pohár borra. A kocsmának nem volt különösebb elnevezése, ha volt is, már nem emlékszem vissza, csak a jó borára és házi füstölt sonkáira, no meg saját termésű szőlejére, őszibarackjaira és császárkörtéire, amivel vendégeit kínálgatta gratis és franco a derék vendéglős.
A búr-angol háború idejében is voltak kávéházi és kocsmai Konrádok. Ebben a kis budai eldugott vendéglőben is folytak nagy stratégiai és taktikai viták. A falakra felkerült az öreg Krüger apó, a legendás De Wett Christian, Botha és társainak fényképe. Minthogy pedig a búrok Commando-nak nevezték katonai parancsnokságaikat, egy napon Förster Aurél indítványára kimondták a búr-párti vendégek, hogy Burcommando-nak nevezik el a vendéglőt. Így aztán rajta is maradt.
A tulajdonos magyar és Kossuth-párti érzésű ember volt. A „Zum Burenkommando” felírás bántotta s egy szép napon lefordította a cégfeliratot magyar nyelvre. Csakhogy a derék sváb érzésben volt csupán nagy magyar, de a magyar nyelvvel hadilábon állott. A „kommandó” szót „hatóságnak” fordította és így lett a kocsma cégére a „búrhatósághoz” elnevezés, nagy mulatságára a környéknek.
Egy napilapunk tette fel a kérdést a napokban, „mi volt az a bizonyos „búrhatóság”, melynek nevére egyesek még emlékeznek. Íme, itt a válasz. Bár összes hatóságaink olyanok lennének, mint ez volt.
(l. z.) , Budai Napló, 1938.
A vendégló épülete a Zárda-, Margit- és Apostol utcák találkozásánál állt a sarkon. Minden bizonnyal erről szól a cikk.