Az új igazságügyi palota zárkőtétele.
(Saját tudósitónktól) Budapest, október 20.
Az Alkotmány utcai új igazságügyi palotának zárkövét ma helyezték el a király őfelsége jelenlétében.
Délelőtt fél 11-kor gyűltek össze a miniszterek, a hatóságok fejei, a tábornokok, bírák és ügyvédék az új palota rendkívül sikerült, fényes lépcsőházában. Olt voltak: Bánffy Dezső miniszterelnök, Erdély Sándor, Lukács László, Dániel Ernő, Fejérváry Géza br., Perczel Dezső, Darányi Ignácz miniszterek. Apponyi Lajos gr., Andrássy Aladár gr., Kováts József dr. orvoskari tanár, Szabó Miklós, a kúria elnöke, Czorda Bódog, Vértesy, kir. tábla elnöke, Plósz Sándor, Sárkány József, Paiss Andor, Berczelly, Sághy, Lehoczky, Blaskovich, Csathó táblai elnökök, Vörösmarty, Gromon, Zsilinszky államtitkárok, Szapáry Gyula gróf, Andrássy Aladár gróf, Bognár István dr., a tudományegyelem rektora, Wartha Vincze, a műegyetem rektora, Vécsey Tamás dr., Schwarz Gusztáv dr., Thán Károly egyetemi tanárok, Ráth Károly főpolgármester, Rakovszky István, a főszámszék elnöke, Szmrecsányi Miklós, Lányi, Imling miniszteri tanácsosok, Beniczky főispán, Hammersberg főügyész, Morzsányi Károly, Nagy Sándor, Steindl Imre dr., Hauszmann Alajos, Rudnay főkapitány, Kán Béla dr., kir. tanácsos, Burchard-Bélaváry, Forinyák, Lobkovitz herceg táborszernagyok, Rohonczy térparancsnok, Kotz báró, Csikós altábornagyok, az összes kúriai és királyi táblai bírák és a budapesti konzulok stb. stb. A sok színes díszmagyar és aranysujtásos katonai öltözet remekül festett a fényes márványoszlopos csarnokban.
Háromnegyed 11 órakor érkezett meg József főherceg tábornoki egyenruhában Vécsey báró főudvarmester kíséretében. A főherceg, akit a nagyszámú közönség tiszteletteljen üdvözölt, a miniszterelnökkel hosszasan társalgott. A főherceg után jött meg Coburg Fülöp herceg adjutánsa kíséretében. Pontban 11 órakor érkezett meg a király, Paar Ede gróf hadsegédével, nyitott udvari fogaton. A közönség zajos éljenzéssel fogadta őfelségét, amit a király katonás tisztelgéssel viszonozott. Őfelsége először József főherceggel fogott kezet s pár percig beszélgetett vele, majd Fülöp herceghez lépett s azután a miniszterekkel társalgott. Erre a király Bánffy báró miniszterelnökkel belépett a palotába s követték őket József főherceg, Coburg Fülöp herceg s a miniszterek, mire megkezdődött a zárkőtételi ünnep.
A király fellépett az előcsarnokban emelt díszes emelvényre, mire Erdély Sándor igazságügyminiszter a következő beszédet intézte az uralkodóhoz:
„Az isteni erő, az isteni sugallat megnyilatkozott királyi akaratban. Békét alapított, munkára hívott fel. Felségednek leghűebb magyar népe, szívében kiolthatatlan szeretettel, lelkében a legmélyebb hódolattal engedelmeskedett s megkezdette lelkesült munkáját, hazája nagyságának kiépítését. Szerény eszközökkel, nehéz viszonyok közölt indult a munka nagy útjára. És haladt előre a szívós kitartással. Meghódított nagy területeket a tudomány, a művészet és az anyagi jólét országában. Rövid idő alatt az elsőrangú művelt népek színvonalára emelkedett. De ez nem lehetett másképp. Munkaedzett karral, bölcs tapasztalattal, népéért dobogó szívvel felséged vezette leghűebb magyar népét. A számadás éve már letelőben van. Hogy szabad a magyar nép, hogy akadálytalanul érvényesítheti alkotó erejét, hogy alkotott nagyot, sokat s halad előre csodás gyorsasággal ki fogja tagadni? A nagy számadásnak utolsó tétele, íme itt van, az országnak az igazságügye. Középkori romok a kiindulási pont s egy negyed század alatt míly messze haladtunk. Igazságügyünknek a nehezebb része immár kiépítve. Ami még hátravan, önként következik, feltartani, késleltetni nem lehet. Mindjárt a kezdet kezdetén beláttuk azt is, hogy a hely – hol kimondatik, fényét, súlyát emeli az igazságnak. Hiszen hajdan a legfényesebb helyről, a király trónjáról hangzott a vitás kérdésekben hozott királyi ítélet. Az 1870. évben, 26 év előtt elkészült az első terv, amely felsőbíróságaink elhelyezésének szembeötlő hiányosságán segíteni lett volna hivatva. Nem titkolhatjuk el szívünk mélyreható örömét s szemünk az örömnek, a hálának könnyeivel telten fordul felséged legmagasabb személye felé. Íme, be van fejezve ismét egy nagy mű, amely örökké hirdetni fogja a késő nemzedéknek, hogy szerette hű magyar népét. Legkegyelmesebb uram, királyom, alázattal esedezem, tegye le az igazságszolgáltatás e templomának zárkövét. Kalapácsütésének tiszta ezüst hangjai zengeni fognak örökké, e fényes termekben hirdetni fogják a magasztos hivatást, melyre szánva vannak, s uralkodni fog itt az isteni igazságosság, melyet felségednek minden cselekménye világszerte hirdet.”
A beszédet éljenzéssel fogadták, mire őfelsége a következőleg válaszolt:
„Szívesen jöttem az igazságszolgáltatásnak szentelt e szép palota zárkövének letételére. A magyar felsőbíróságok az igazságügy tisztaságát mindenkor magasra tartották s nem kétlem, hogy áthatva magasztos hivatásuktól, valamint szem előtt tartva, hogy ítéleteiket nevemben hirdetik, ez új épületben is mindenkor csak a törvény és igazság fogja vezetni önöket és utódaikat, bírói kötelmeik teljesítésénél.”
Most Czorda Bódog olvasta fel a zárkőokmányt, mire a király az íróasztalhoz ült és az okmányt aláírta. Utána József főherceg és Coburg Fülöp herceg jegyezték oda neveiket. Darányi miniszter ezután a zárkőletételi okmányt a fülkébe helyezte, mire a követ a falba illesztették. Őfelsége egy ezüst kalapáccsal hármat ütött a kőre, ugyanezt tették József főherceg, Coburg Fülöp herceg, a kormány és a jelenlevő méltóságok.
A zárkőbe helyezett okmány a következő:
ELSŐ FERENCZ JÓZSEF ő császári és apostoli királyi felségének dicsőségteljes uralkodása,
Dr. WEKERLE SÁNDOR miniszterelnöksége
és Dr. SZILÁGYI DEZSŐ igazságügyminiszter működése alatt
a törvényhozásnak 1893. évi XIII-ik törvénycikkével a magyar királyi kúria, a budapesti ítélőtábla és a budapesti főügyészség részére építeni rendelt budapesti igazságügyi palota az 1896. évben, midőn a magyar állam ezredéves fennállása ünnepeltetett, elkészülvén, annak zárókövét
ELSŐ FERENCZ JÓZSEF ő császári és apostoli királyi felsége,
losonczi BÁRÓ BÁNFFY DEZSŐ miniszterelnöksége alatt,
ERDÉLY SÁNDOR igazságügyminiszter működése idejében, midőn
SZABÓ MIKLÓS, a magyar kúria elnöke,
VÉRTESI SÁNDOR, a budapesti ítélőtábla elnöke és
HAMMERSBERG JENŐ budapesti főügyész volt,
az országgyűlés tagjainak és nagyszámú meghívottaknak jelenlétében 1896. évi október hó 20-ik napján tette le.
Ezen épület, mely
HAUSZMANN ALAJOS műegyetemi tanár
tervei szerint készült, látható jele s maradjon is hosszú időkön át a
MAGYAR NEMZET
mindenkor tanúsított törvénytiszteletének jog- és igazságszeretetének, mely egyik fő tényezője volt annak, hogy e haza évszázados küzdelmek dacára fennállásának ezredik évében önálló állami létének kiváló korszakát érte meg.
Jogfejlődésünknek ne véghatára légy, te zárkő, hanem egy új, a múltak tapasztalatain okuló még hatalmasabb korszaknak jelző oszlopa.
Mindenható! Ne engedd csüggedni a bírói erénynek teljes önfeláldozását követelő gyakorlatában azokat, kiknek hivatása az ezeréves alkotmány szabta úton hozott törvények alapján az igazságot kiszolgáltatni, hanem erősítsd meg törvénytudásukat és vezéreljed őket az igazság szeretetében, e nemzetnek a közjóért való áldozatkészségét pedig tartsd meg oly mérvben, aminőben ez ez alkalommal is nyilvánult, midőn ezeréves jogérzetének és törvénytiszteletének sugallatát követve az igazságszolgáltatásnak ez épületet emelte.
Hallgasd meg könyörgésünket s kísérje mindenkor áldásod Hazánkat.
Kelt Budapesten, 1896. évi október hó 20.
A király, miután a gyönyörű előcsarnokban tetszéssel jártatta körül szemeit, néhány szót váltott József főherceggel, majd a palota építkezésénél közreműködött művészek s építési vállalkozók bemutatására került a sor. A király Hauszmann Alajosnak, Lotz Károlynak, Sennyei Károlynak, Zala Györgynek, Stróbl Alajosnak, Neuschlosz Marcellnek és Neuschlosz Ödönnek rendkívüli tetszését fejezte ki a sikerült mű felett.
A király erre kíséretével a palota megtekintése céljából körútra indult. Először a királyi kúria helyiségeit szemlélte meg a kúria elnökének és az igazságügyminiszternek kíséretében. Végignézte az összes büntető- és tanácstermeket, azután átment a királyi táblára, ahol szintén minden termet hosszasan megszemlélt. Itten az ítélőtábla elnöke vezette őfelségét. Ennek befejeztével a kúria nagy csarnokába tért vissza, ahol Erdélyi igazságügyminiszter néhány köszönő szót intézett őfelségéhez megjelenéséért, mire a király elhagyta a csarnokot és kíséretével eltávozott. Utána indultak a díszruhás méltóságok, a királyi kúria és a tábla elnökei és bírái és a meghívott közönség. Mikor őfelsége beszállott kocsijába, az utcán ezalatt összegyűlt tömeg lelkes éljenzésbe tört ki.
Fővárosi Lapok, 1896. okt. 21.
Arcanum Digitális Tudománytár