A régi váci temető Pesten, 1856. Rohbock Lajos rajza. A Váci út-Lehel u. és a Lőportár u. által alkotott háromszögben volt. 1847-től nem temetkeztek belé és 30 év után, 1878-ra kiürítették. Amíg működött, addig Pest városa három temetőt tartott fenn a katolikusoknak és a protestánsoknak: ezt, a Kőbányai út elején a kálvária után és a Soroksári és az Üllői út között egyet-egyet.
Azelőtt a váci töltés mellett s a város északi végin terülő régi temetőt is szívesen keresték föl, nemcsak azok, kiket elhunyt kedveseik emléke odavonzott, hanem mindazok, kik a berek hűs árnyékában, a sírokat ékesítő virágágyak, emlékkövek, hegyes oszlopok és gúlák között sétálni s mélázni akartak. Miután újabb időben a város leginkább azon oldal felé növekszik és tágul, 1849-ben a város délkeleti végin, a Kerepesi vonal közelében, mintegy 40 négyszögholdnyi új teret jelöltek az általános temető számára. Most a váci temetőt nemcsak elhanyagolják, hanem szép facsoportjait már csaknem teljesen kipusztították, jóllehet még sok víz folyand le a Dunán, míg helyén utcák fognak emelkedni. Valaki azt a tapasztalást tette, hogy a holttestek árnyékban nem rohadnak el oly gyorsan, mint napsütötte földben, azért az új temetőt nem szabad fákkal beültetni, miért is az olyan kopár mint az afrikai sivatag.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.
Szikszay vendéglőben tükör alatt ülve, barna hölgy, fehér blúz, kedves mamájával ülve, kérdem, hajlandó-e egy tanárral ismeretséget kötni? Szíves válaszát kérem „Feleségem lenne 44242” jelige alatt. 1904.
Szikszayban kedden ebédelt fekete hölgy címét és találkozását kéri fekete úr sürgősen. Levelét a kiadóhivatal „mérnök vidékről 7505” jelige alatt továbbítja. 1903.
Szikszay vendéglőben újév napján délben látott bájos leányt kérem, írjon „Kiss Béla 87974” névre a kiadóhivatalba. 1915.
_____
Tettenért betörő.
Tegnap éjszaka Szikszay Ferenc Vámház körút 16. számú házában lévő vendéglőjének helyiségéből világosságot láttak az utcán járók. Szóltak az éppen arra menő Gervics József főpincérnek, aki Szikszaynál van alkalmazva és figyelmeztették a gyanús világosságra. Gervics több rendőrt vett maga mellé. Benyitottak a vendéglőbe és ott találták Feidner Sándor huszonkét éves pincért, aki az asztalfiókot feltörte és ki akarta fosztani. Bevitték a főkapitányságra, ahol elmondotta, hogy már napok óta munkanélkül van s lopni akart. A rendőrség letartóztatta.
1910. nov. 25, Arcanum Digitális Tudománytár
Erdei vendéglő, Feketehalom, Brassó vármegye, 1910-es évek.
(Zeiden, Kodlea), nközség Brassó vmegye felvidéki j.-ában, a Feketehegy (1294 m.) aljában, (1891) 4035 német és oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói jelentékeny fakereskedést, azonkivül vászonszövést, lentermesztést üznek. A jómódu, rendesen épült község közepét a nagy piac foglalja el, mely körül a régi templom-kastély, a tanács háza, az iskola, s több más nagyobb épület csoprtosul. F. a járási szolgabirói hivatal székhelye, van több egyesülete s élénk forgalma. Kőszénbányája jelenleg nincs művelés alatt. Régi vára, mely a Feketehegy egyik sziklás szirtormán feküdt, ma romokban hever; Philippi szerint (Die deutschen Ritter, 47. lap) magyar nevét azon német lovagok rendi ruhájának fekete keresztjétől kapta volna, kik magát a várat is II. Endre korában építették. E várban ostromoltatott az atyja, IV. Béla ellen fellázadt István herceg. Az 1848-49. szabadságharc alatt a Brassó ellen nyomuló magyarok itt visszaszorították az osztrákokat.
A 81 éves báró Nopcsa Elekné, a Jókai-regényhős menye érdekes intimitásokat mond el a híres báró Nopcsa Lászlóról – A lopott ékszer hiteles története – Kihal az egykor oly nagy szerepet játszott Nopcsa-család
Újarad, december.
Ennek az Arad melletti nagy sváb falunak a főutcáján komoran, szinte fenyegetően áll a régi báró Nopcsa-kastély. A barátságos, új földszintes házak szomszédságában olyan ez az öreg épület, mint egy darab ittfelejtett múlt. Az év legnagyobb részében zárva van a nagykapu, csak akkor nyílik ki, amikor a ház lakója, özvegy báró Nopcsa Elekné itthon tartózkodik. Ez pedig ritkaság, mert szívesebben időzik leánya, özvegy őrgróf Pallavicini Alfrédné abaújszemerei birtokán mint az újaradi kastély ódon termeiben. Bizonyára kevesen tudják, hogy a nyolcvanegy esztendős hölgy, aki testvérhuga gróf Zselénszky Róbertnek, az ismert konzervatív főúrnak, menye volt egy Jókai regényhősnek. Igen, az ő apósa volt az a bizonyos báró Nopcsa László, akiről a nagy író állítólag „Szegény gazdagok” című regényének báró Hátszegi Lénárdját mintázta. Gondoltam, bizonyára jól ismerte elhunyt apósát, ezt a maga korában olyan különös életű magyar arisztokratát és a visszaemlékezésből talán előkerül néhány olyan adat, ami alátámasztja vagy megcáfolja a közel kilencvenesztendős legendát.
Az ilyen előkelő öreg hölgyek, akik egy más világban éltek, mindig mondhatnak érdekeset, hiszen a mögöttük levő romanticizmus kora olyan gazdag volt történésekben.
„Férjem családjában nem voltak rablóvezérek…”
A kastély nagy szalonjában fogadott. Ez a hatalmas terem valóságos kis múzeum. Csodálatosan szép antik bútorok, szőnyegek és műtárgyak találkozója. Minden sarokban egy Ferenc József-relikvia, ami érthető, mert a báróné sógora, néhai báró Nopcsa Ferenc hosszú ideig főudvarmestere volt Erzsébet magyar királynénak, maga a báróné csillagkeresztes és palotahölgy, ez a család különben mindenkoron lojális volt és szinte tradícióként ment át egyik generációról a másikra a császárhűség.
A diskurzus kissé nehezen indul, óvatosan elkerülök egy nevet, félek megbántani valamilyen érzékenységet, talán egy régén behegedt seb ismét felfakad. Nem tudhatni, hiszen ezen a helyen megállt az idő.
Báró Nopcsa Elekné mintha megsejtené zavaromat, mosolyogva mondja:
-Szóval a Fatia Negra érdekli?
A feszültségnek vége. Ő maga ejtette ki. Még pedig mosolyogva, végtelenül kedvesen, minden harag vagy megbántás nélkül.
-Az apósomról szívesen beszélek – folytatja -, de arról a Fatia Negráról semmit sem tudok. Férjem családjában nem voltak rablóvezérek, az írói kitalálás ellen pedig mindnyájan védtelenek vagyunk. Magam is olvastam valamikor régen Jókai regényét, apósom is említette, hogy olvasta a könyvet és jót mulatott azon a sok képtelenségen, amit az író a „Szegény gazdagok”-ban összehordott.
A falról egy ovális portréból báró Nopcsa László második felsége néz le. Érdekes arcú barna nő, egyáltalán nem hasonlít a Hátszegi Lénárd szenvedő, törékeny Henriette-jére. Mintha megértőén bólintana a fejével, hogy menye ilyen energikusan védi apósa emlékét…
A lopott ékszer
Mielőtt a diskurzus folytatását megírnám, előbb ki kell térnem a híressé vált Jókai-regényre. A „Szegény gazdagok” cselekménye 1818 előtt játszódik, hőse báró Hátszegi Lénárd, a dúsgazdag Hunyad megyei mágnás, aki egy nagyvagyonú pesti parvenü, Lapossa Demeter leányát, Henriettet veszi feleségül. A báró ideális szépségű fiatalember, atlétatermetű mint a Jókai-regények minden hőse. Abban az időben Hunyad, Bihar és Arad megyében egy Fatia Negra (Fekete arc) nevű titokzatos rablóvezér garázdálkodik, aki éjjel fekete selyemálarcban tör rá áldozataira és fosztja ki azokat, azonkívül főnöke egy pénzhamisító bandának is. Jókai nem írja nyiltan, de félreérthetetlenül sejtetni engedi a sorok között. hogy báró Hátszegi Lénárd és Fatia Negra egy és ugyanazon személy és amikor a rablóvezér meghal, ugyanakkor hagyja itt az életet a báró is. A regény 1860-ban jelent meg és a leírás után mindenki báró Nopcsa Lászlóra gondolt, amit alátámasztani látszott az is, hogy a báró egy ízben feleségének ékszert vett, amit valamilyen bálon egy Hunyad megyei dzsentriasszony a sajátjának ismert fel. Kiderült, hogy Nopcsa László jóhiszeműen vette a lopott holmit és nyomban visszaadta tulajdonosának. A Jókai-regényben báró Hátszegi szintén ad feleségének ékszert, amiről kiderül, hogy lopott, illetőleg a Fatia Negra rabolta le a hölgy nyakáról.
Aki Jókait csak „valamilyen újságíró”-nak tekintette
-Apósom kétségtelenül érdekes ember volt – folytatja a bárónő -, dölyfös, gőgös, hatalmas birtoka és erdeje volt Zám környékén és kedvére hódolhatott úri passzióinak. Szenvedélyes kártyás és nagy nőbarát, mind a két kedvtelése vagyonokat emésztett fel. Főispán korában egyszer előkelő hölgy jövetelét jelezték, mire ezer és ezer munkást rendelt ki, akik néhány hét alatt rendbe hozták a Hunyad megyén át vezető országutat. A Déva és Farkadin közötti, még most is jó állapotban levő utat ő csináltatta. Azt is hallottam, hogy egy ízben Kolozsváron kártyázott a kaszinóban, mialatt fogata ott várakozott rá az utcán. Megparancsolta kocsisának, hogy el ne merjen mozdulni a kaszinó elől, mert nem tudhatni, mikor jön ki. Csikorgó hideg tél volt és reggelre a kocsist a lovakkal együtt megfagyva találták. Azután kedvelte az úri társaságot, sokszor többszáz embert látott vendégül, különösen vadászatokon volt népes Farkadinban a kastély. Kalandjai is voltak, de nem rablókalandjai, hanem nőkalandjai. Azt hiszem, ez nem diffamáló egy arisztokratára…
A báróné megint finoman mosolyog. Azután elhallgat, kissé gondolkozik, keresgél az emlékeiben, majd sajnálkozva mondja:
-Rossz a memóriám, úgy látszik, a nyolcvan esztendő mégis csak öregség… Arra azonban emlékszem mégis, hogy egyszer elmesélte: valamilyen újságíró járt nálam és kért tőlem valamit, mire kiutasítottam, mert nem állok szóba ilyen népséggel. Ez az újságíró azután bosszúból megírta a regényt. Gondolta, hogy árt nekem, pedig én jót mulattam rajta. Ezt mondotta az apósom még régen, fiatalasszony koromban. Azután beszélt az ékszerről is. Ezt valóban vette a feleségének és tényleg lopott volt, de ő erről nem tudhatott.
Furcsa ember lehetett ez a Nopcsa László, aki a már akkor is híres írót csak „valamilyen újságíró”-nak nevezte.
A nagy író tévedései
Özvegy báró Nopcsa Eleknén kívül Kempelen Béla a „Magyar nemesi családok” írója is megcáfolja Jókait, mert Nopcsa Lászlóról a kővetkezőket írja:
Felsővadászi báró Nopcsa László született 1794 július 6-án Farkadinbnn (Hunyad megye), meghalt 1884 január 12-én Déván. Hunyad megye főispánja volt 1867-ig. Első felesége szentléleki Kozma Ágnes, született 1795-ben, meghalt 1847-ben. Második felesége Bája Mária, született 1821-ben, meghalt 1882-ben. Első feleségétől született Ferenc nevű fia, a későbbi főispán és Erzsébet királyné főudvarmestere, második feleségétől Elek, aki katonatiszt, képviselő, majd az Opera intendánsa volt és akinek az özvegye született Zselénszky Matild grófné, most az újaradi kastély csendes lakója.
Ezek szerint Nopcsa László abban az időben, amikor a Szegény gazdagok cselekménye kezdődik, már nem volt daliás fiatalember, hanem ötvenéves, meglett férfi. És nem is halt meg tragikus körülmények között, hanem ágyban, párnák között, kilencvenéves korában, végelgyengülésben. Az is tudott tény róla, hogy miként minden Nopcsa, úgy ő is kedvelt embere volt a bécsi udvarnak, később Ferenc Józsefnek, márpedig az uralkodó híres volt arról, hogy olyan embert nem tüntetett ki bizalmával, akihez a gyanúnak csak a legkisebb árnyéka is fért. Hogy mennyire császári érzelmű volt, azt az aradi városi múzeumban levő Csányi-féle levéltárban levő okmányok is bizonyítják. Csányi László, Erdély kormánybiztosa 1849-ben zár alá vette báró Nopcsa László zámi birtokait „honárulásért”, miután nevezett az osztrákokkal barátkozott.
„Báró Nopcsa László úr volt, gavallér volt
-Nopcsa László még késő öregségében is délceg ember volt – folytatja a báróné -, festette a haját, meg a bajuszát és állandóan virág volt a gomblyukában. Ha csinosabb nőt látott az utcán, utána fordult. Mindenki tisztelte és becsülte, mert bármilyen dölyfös és gőgös is volt, úr volt, akinek mocsok nem tapadt a nevéhez.
Olyan meggyőzően hangzanak ezek a szavak ebben a különös szobában, ahol még halkan muzsikál a Tegnap és ahol Erzsébet királyné, Ferenc József és a lipótrendes főudvarmester néznek le a falakról. Most jut eszembe – mondja mentegetődzve az idős hölgy -, kislány koromban, azt hiszem a múlt század hatvanas éveiben, hallottam otthon néha emlegetni Fatia Negrát. Ez egy rablóvezér volt, aki a tizennyolcadik század végén élt, amikor még szegény apósom meg sem született. Úgy látszik az az újságíró valóban mesét írt.
Ma már az az újságíró, aki olyan gyönyörű meséket írt, régen halott. És halott a büszke Nopcsa László is. Ennek a nagyhírű famíliának csupán egyetlen tagja, báró Nopcsa Ferenc, a neves tudós él még. Ha egyszer majd lehunyja a szemét, a magyar história színpadáról örökre lekerül a felsőszilvási báró Nopcsa család. Egy sírkőre fordítva vésik rá a címert és a mai rohanó világ elfeledi a Nopcsákat, a Fatia Negrát és mindazokat a csodálatos meséket, amik a múlt században a titokzatos hunyadi hegyekből kisarjadtak.
Nagy-Kanizsa, ném. Grosz-Kanischa, horv. Velika-Kanisa, magyar mv., rendezett tanácscsal, Zala vármegyében, Pesthez 30 mfldnyire a Fiuméba vivő országutban; posta helyben. Két részre osztatik, u. m. Nagy- és Kis-Kanizsára, s a két várost egy széles mocsár választja el. Népessége 9836 lélek, kik kevés óhitüeken, protestansokon, s 1500 izraelitákon kivül mindnyájan r. katholikusok. Van itt r. kath. és óhitü parochia, synagóga, kathol. kisebb gymnasium a piaristák alatt, kir. tanitó-képző-intézet, jó izraelita tanoda, több szivargyár és igen számos kézmüves. E város felette élénk, mert Pest és Horvátország, ismét Bécs és Slavonia, s Bosnyákországok közt feküdvén, kereskedése nagy fontosságu; sertés-, gabona-, marhavásárai felette híresek, s a törökországi sertések, ökrök mind itt mennek keresztül; ezenkivüli majd csaknem egész Somogy innen veszi a gyári és gyarmati árukat. Van k. sóháza is. A város feje egy uradalomnak, melly Batthyáni Filep herczegé, s helyben van majorja 220 5/8 hold szántófölddel, 586 6/8 h. kaszállóval, 374 4/8 hold magánylag használt legelővel, a többi legelő közös levén a várossal, és a sánczi urasági majorral is. – Első épitője Kanizsának a Kanisay család volt, később Nádasdy kézre jutott, kitől Maximilián megcserélvén, ide várat épittetett, s annyira megerősítette, hogy abban az időben egész nyugoti Magyarországnak fő védbástyája vala. Azonban a törökök egyszer elfoglalván 90 évig birták, s csak 1690-ben vehette vissza Batthyáni Boldizsár capitulatio mellett. Mostan az 1702-ben lerontott várnak csak a posványok közt lehet maradványait látni.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.
_____
Sztrichnines szerelmesek.
Nagykanizsán, mint levelezőnk telegrafálja, ma délben egy Budapestről szökött szerelmespár akart életének véget vetni. A szerelmesek Kopp József újpesti gyógykovács és háztulajdonos és Schmidt Ferenc újpesti korcsmáros 28 éves felesége. Kopp József nős és két gyermek atyja, de azért mégis viszonyt kötött a korcsmárosnéval. Sokáig tudták eltitkolni a viszonyt, de végre rájött az asszony és a korcsmáros is, s a felfedezésnek nagy botrány lett a vége. Néhány nap előtt Kopp József és Schmidt Ferencné eltűntek Újpestről, de eltűnésüket családjuk nem jelentette be a rendőrségen. Ma a két család a nagykanizsai rendőrségtől azt a távirati értesítést kapta, hogy a szerelmesek egyik fogadóban sztrichninnel megmérgezték magukat. Nem haltak ugyan meg, de a kórházban, ahová a szerelmeseket bevitték, nem bíznak felgyógyulásukban.
Budapest, egy bécsi pékség pultja. Múlt század eleji francia képeslap, a digitális kép erősen retusálva. A felirata szerint budapesti kép.
A “bécsi sütödék”-ben készültek a császárzsemlyék, perecek stb. Európa-szerte így hívták az ilyen pékségeket, ám, ahogy olvasom, Bécsben és Párizsban is sokan magyar lisztből sütöttek.
_____
A rétestészta válsága. Megnyugtató nyilatkozatok a liszt sikértartalmáról
(A Magyarország tudósítójától) Minden jó háziasszony és a legtöbb cukrász hetek óta panaszkodik, hogy nem nyúlik a rétestészta, nem lehet több rétest vagy bélest készíteni. A magyar szakácsművészet e két remekének válsága természetesen sokkal több embert érdekel mint bármelyik kormányválság s a baj forrásának kiderítése és orvoslása kétségtelenül közérdek. A cukrászok és pékek a malmokat okolják a liszt változásáért, a malmok viszont a gazdákra hárítják a felelősséget, akik a végletekig hajtott nemesítéssel fokozták ugyan a termés mennyiségét, de csökkentették a magyar búza sikértartalmát. Ideje, hogy a szakkörök megszólaljanak e mindnyájunkat érdeklő kérdésben.
Dr. Doby Géza, egyetemi vegyésztanár a következőket mondja:
A búza minőségi változása a nemesítéssel van kapcsolatban és véleményem szerint erről ma még korai volna bírálatot mondani. A nemesítés mint minden agrárkultúrai törekvés, hatásaiban és eredményeiben csak hosszabb idő múlva értékelhető és bizonyos mértékű türelmetlenségre mutat, hogy idő előtt szeretnek sokan az esetleg mutatkozó átmeneti minőségi változásból a nemesítés értéktelenségét kimutatni. Annál óvatosabbnak kell lennünk e nemesítési módszerek kritikájánál, mert köztudomású, hogy sokan örömmel látnák az eljárások csődjét és erről az oldalról a jóakaratú bírálatot is kártékony fegyverül használják fel. Álláspontom ebben a kérdésben az, hogy meg kell várni a végleges eredményeket és akkor ne az elméleti vita, hanem a különböző gyakorlati bizonyítékok, tehát elsősorban a búza minőségi változásának objektív vizsgálata ítéljen életre vagy halálra.
A Gerbeaud-cég a következő érdekes felvilágosítást adja:
Lisztünk sikértartalmának csökkenéséről sokat beszélnek az utóbbi időben. A háziasszonyok nagy része panaszkodik amiatt, hogy a jelenlegi finom minőségű lisztből nem lehet rétestésztát nyújtani. Sokan aggodalmaskodnak ezzel kapcsolatosan, hogy a világhírű magyar rétestészta kora lejárt. Véleményünk szerint azonban a panasz és az aggodalom ilyen formában alaptalan. Az új őrlésű liszt minőségéről még nem beszélhetünk, hiszen az majd csak pár hét múlva lesz kapható, a tavalyi liszt minőségével azonban meg vagyunk elégedve. Természetesen hozzá kell tennem, hogy cégünk a vásárolt első minőségű lisztet az átvétel alkalmával tüzetes vizsgálatnak veszi alá és egész év folyamán gondosan kezeli, A liszt állás következtében veszít a minőségéből és erejéből, azonkívül be is fulladhat . Az ilyen állott és befulladt lisztből természetesen hiába igyekszik a legjobb háziasszony is rétest gyúrni és nyújtani. Ismétlem, helyesen kezelt, jó minőségű magyar lisztből a kontinensen szinte egyedülálló minőségű vajastészták és rétesek készíthetők. Utalunk különben arra, hogy nemcsak a bécsi, hanem a párizsi cukrászok legnagyobb része is magyar lisztből készíti süteményeit, éppen a dús sikértartalom miatt.
A Sütök Országos Szövetsége a következő felvilágosítást adta:
Mi is tudunk a magyar búza minőségének feltűnő romlásáról, de meggyőződésünk szerint ez nincs összefüggésben a nemesítési eljárásokkal, amelyeket a sütőipar a szakértők véleménye alapján nagy jelentőségűeknek tart. A liszt minősége azért mutat hanyatlást, mert a malmok az őrlésnél túlságosan érvényesítik az üzleti szempontokat. Általános hiba a magyar malomiparban, hogy a búza fokozott kiőrlésével akarják a maximális lisztmennyiséget elérni. Az agyonőrlés azután káros hatással van a minőségre és ezzel magyarázható a liszt sikértartalmának csökkenése. A magyar sütőiparosság a lisztvételnél az eddiginél szigorúbb ellenőrzést gyakorol és így a hazai üzemek a rosszabb minőségű liszt hátrányait eddig nemigen érezték. A lisztexportnál azonban a liszt gyengébb minősége súlyosabb következményekkel fenyeget. Ma az a helyzet, hogy a magyar liszt, amely a háború előtt a párizsi és londoni cukrászdák és finomsütödék konyhájában is otthonos volt, lassanként teljesen elveszti becsületét a külföldön és nem bírja a javuló amerikai liszt versenyét. Szerintünk a búza minőségének kérdése a magyar közgazdasági élet egyik legfontosabb problémája és országos érdek, hogy kiderítsük a híres magyar búza züllésének okait és azt a megfelelő eszközökkel orvosoljuk.
Magyarország, 1924. júl. 11., Arcanum Digitális Tudománytár
_____
Az idei nemzetközi gabonavásáron – mint az eddigi jelentésekből is látható – nem fejlődött olyan üzlet, mely méltó lehetne egy nemzetközi gabonavásárhoz. Csakis búza és árpa örvendett némi keresletnek, a többi gabonanemek úgyszólván teljesen el voltak hanyagolva. Búzát leginkább az osztrák malmok vásároltak, kivitelre pedig csak Svájcba jöttek létre egyes kötések. Az elsőrendű magyar búza igen meglepte az idegen kereskedőket és egyhangúlag konstatálták, hogy ritkán láttak oly szép piros színű és acélos búzát. A minőség e rendkívüliségének köszönhető, hogy kisebb tételek eladattak Angolországba és Dél-Németországba és valószínű, hogy ez utóbbi országba a magas vámok dacára is lesz némi kivitelünk, mert olyan minőségű búza mint az idei magyar búza, nem kapható másutt. Árpában meglehetős forgalom volt, de csakis finom árpa kerestetett és ha ilyen nagyobb mennyiségekben kínáltatik, tisztességes forgalom fejlődhetett volna. Egészben véve a magvásár eredménye alig üti meg egy jó hétköznapi üzlet mértékét és legföljebb egyes bécsi szállók és vendéglők írhatják szebb napjaik közé a magvásár két napját.
Szentes városa kenyérgyárat létesített, melynek ünnepélyes megnyitása május 20-án ment végbe. A kenyérgyár produktumai élénk keresletnek örvendenek. A városi kenyérgyár tehát amellett, hogy a lakosság szociális jólétének egyik igen hatékony intézménye, mint üzlet sem bizonyul rossznak.
Pesti Hírlap, 1911. május 30. Arcanum Digitális Tudománytár
