A Flórián-kávéház főpincérének titokzatos halála

A Galamb utca a Régiposta utca sarkáról. Balra a későbbi Flórián-kávéház épülete.

 

A Flórián-bár főpincérének titokzatos halála. Csak az bizonyos, hogy a halált mérgezés okozta. A rejtélyt csak a boncolás fogja megoldani.

-Az Est tudósítójától –

Kállai Zoltán, a Régiposta utcai Flórián-kávéház főpincére pénteken éjszaka egy pezsgősüveg törött nyakával elvágta a kezét. Az üvegszilánkok a mutatóujj és a hüvelykujj közötti húsdarabot metszették át, keresztülhatoltak egy ütőerén. A seb mégsem volt súlyos, a mentők elállították a vérzést, bekötöztek a sebesült kezét Egy félóra múlva egy ismert sebész főorvos tisztította ki újból Kállai Zoltán sebét, fájdalomcsillapítót adott a főpincérnek és hazaküldte. Kállai visszament a Flórián-kávéházba, néhány percig ott tartózkodott, aztán hazament. Otthon lefektették, éjjel fél kettőkor elaludt és sohasem ébredt fel többé. Vasárnap délután hat órakor a Rókus-kórházban meghalt. Kállai Zoltán halála olyan körülmények között történt, amelyek érthetetlenné teszik a kis belvárosi kávéház főpincérének tragikus esetét. Öngyilkosság, gyilkosság, vagy baleset történt? Senki sem tud erre a három kérdésre válaszolni. Azok a körülmények, melyek a pénteki éjszakától Kállai Zoltán vasárnap délután történt haláláig felszínre kerültek, semmiképpen sem tudják megmagyarázni a főpincér rejtélyes halálát.

Kállai Zoltán pénteken éjjel 11 óra tájban egy üveg pezsgőt vitt a Flórián-kávéház egyik asztalához. Az asztalnál Glaser Vilmos földbirtokos és társasága ült. Kállai mosolyogva tekerte a szalvétába a pezsgősüveget és rántott egyet a dugón, a dugó azonban benne maradt az üveg nyakában. A dugó helyett az üveg egész nyakát letörte Kállai, a pezsgő habja arcába fröccsent s az éles üvegszilánk belevágódott Kállai tenyerébe. A főpincér elejtette az üveget, ujjai erősen véreztek. A pincérek s a vendégek is odafutottak Kállaihoz, hogy segítsenek rajta. Tiszta szalvétát csavartak rá a kezére, majd kimosták a sebét, közben a Flórián-kávéház tulajdonosa autót hozatott és bevitette Kállait a mentőkhöz. Kállai nem vesztett sok vert, a mentők pedig lekötöttek az ereket, úgyhogy tíz perccel a baleset után Kállai Zoltán keze már nem is vérzett. A mentők Markó utcai székhazában izgatottan, felindultan viselkedett Kállai és kérte, hogy vigyék privát orvoshoz, vagy szanatóriumba. Dr. Ruszvurm igazgatósági szakorvos azonnal telefonált dr. Hedri Endrének, a Társadalombiztosító Intézet sebészfőorvosához, aki azt válaszolta, hogy azonnal hozzák oda Kállait, addig előkészíti a műszereket. Kállai Zoltánt egy mentőorvos kísérte el dr. Hedri Endre rendelőjébe. Hedri felbontotta a kötést Kállai kezéről, megvizsgálta a sebet, melyet nem tartott különösen súlyosnak. De viszont különösnek tartotta Kállai viselkedését. Kállai Zoltán ekkor már túl volt az első ijedtségen, a keze nem vérzett és fájdalmai is alábbhagytak, de mégis szaladgált fel és alá a rendelőben. Hedri főorvos megnyugtatta Kállait és két darab egy centigrammos Pantopont adott be fájdalom- és idegcsillapítóul Kállainak, majd pedig átnyújtott neki négy darab Alonal-tablettát, ha fájdalmai esetleg visszatérnének, újabb csillapítóul. Kállai 50 pengőt fizetett a főorvosnak a kezelésért.

 

Kállai Zoltán

 

Annyira izgatott volt, hogy Hedri maga rendelte részére a taxit, hogy hazavigye Próféta utcai lakására. 12 óra után távozott el Kállai dr. Hedri Kecskeméti utcai rendelőjéből. Hogy ezután hol volt, vagy hogy egyáltalában volt-e valahol, azt senki sem tudja megmondani, fél egy óra tájban a bekötözött kezű Kállai jelentkezett a Flórián-kávéházban, ahol elmondta társainak, főnökének és a részvéttel érdeklődő vendégeknek, hogy a Pajor-szanatóriumba vitték a mentőktől és ott összevarrták sebét. A kezelésért 100 pengőt fizetett. Ezután Kállai, aki az első ijedtségben nem számolhatott el a nála levő pénzzel, átadta a balesetig összegyűlt pénzt és aztán hazament. A Flórián-kávéházban senki sem tartotta gyanúsnak eddig Kállai viselkedését. Senki sem gondolt arra, hogy ez az ember, aki értelmesen, világosan, határozott hangon beszélt velük, súlyos állapotban van. Társai határozottan állítják, hogy nem úgy viselkedett, mint akinek halálos méregadag van a gyomrában. Mihály, a Flórián kávéház portása egy pillanatig sem tartotta gyanúsnak, hogy, noha őt kíséretül adták a sebesült Kállai mellé, Kállai a mentők székházából hazaküldte őt, hogy most már egyedül megy az orvoshoz. Egy óra tájban ért haza Kállai Zoltán a Próféta utca 4. szám alatti lakásba, amelyben húgával együtt lakik. A lépcsőházban levő lakással szemben van fivérének, Kállai Lászlónak lakása. Kállai László az emeletes ház tulajdonosa. A testvérek ijedten szaladtak össze Zoltán fivérük balesetének hírére. Kállai Zoltán pontosan elmondotta húgának, bátyjának és sógornőjének a történteket. Zsebéből kivette a Hedri doktortól kapott négy Alonal-tablettát, kettőt bevett, kettőt meghagyott. Aztán leült és elszívott egy cigarettát. Bágyadt és kábult volt, szemhéja pirosnak látszott, de semmi esetre sem volt mérgezett kábulatban. Lefekvés után Kállai még beszélgetett húgával. Kicsit elszenderült, aztán újból felébredt s ekkor tisztán, érthetően ezt mondotta húgának:

– Csak aludj nyugodtan, nincsen semmi bajom, nem fáj semmim.

Kállai Zoltán ezután a fal felé fordult, húga most már nyugodtan aludt el, de mikor reggel tíz óra tájban felébredt, hiába keltegette fivérét. Kállai Zoltán eszméletlenül, mozdulatlanul feküdt az ágyban, ugyanabban a pózban, ahogy húga utoljára látta. Azonnal orvos hívtak. Egy közelben lakó orvos vizsgálta meg az eszméletlen Kállai Zoltánt és kiadta az utasítást, hogy azonnal kórházba kell szállítani, mert rendkívül súlyos mérgezés tüneteit látja fennforogni. Kállaiék Próféta utcai házából a Rókus kórházba szállították Kállai Zoltánt, aki gyomormosás után sem tért magához. Másnap délután hat óráig tartó eszméletlenség után meghalt s mint a kezelőorvosok mondották, halálát majdnem teljes bizonyossággal mérgezés okozta. A Flórián-kávéházban semmit sem tudtak Kállai Zoltán tragikus haláláról s akkor tudták meg, hogy mi történt, amikor néhány órával Kállai Zoltán elhunyta után a főpincér húga jelentkezett, hogy az elszámolásból fivére részére járó összeget felvegye.

Megindult a rendőri nyomozás. De az egyelőre csak újabb és újabb rejtélyeket hoz magával, mert abból, ami péntek éjszakán, a baleset pillanatától történt, egyetlen olyan adat nem került felszínre, ami csak halvány világosságot derítene a Flórián-kávéház főpincérének tragikus halálára. Az eddigi adatok szerint Kállai Zoltán mindössze 2 centigramm Pantopont és két tabletta Alonalt vett be, ezenkívül az elsősegélynyújtásnál egészen kis adag fájdalomcsillapítót kapott. Ezek a szerek talán még kábulat előidézésére sem elegendők, olyan egészséges embernél, mint amilyen Kállai Zoltán volt. Azt mondják azok, akik Kállai mellett tartózkodtak, hogy a halált morfiummérgezés okozta, de hogy ez a morfium hogy jutott a szervezetébe, azt egyikük sem tudja. Hogy tulajdonképpen mi okozta a halált, hogy mennyi méreg volt a szerencsétlen Kállai szervezetében, azt csak a boncolás állapíthatja meg. Az, hogy Kállait a csillapítószerek ölték volna meg, teljesen kizártnak látszik. Viszont barátai és hozzátartozói azt mondják, hogy Kállai Zoltán gazdag ember volt és emellett nagyon szépen keresett s a szerelemben inkább szerencséje volt, mint bánata.

Az öngyilkosságot is kizártnak tartják. A harmadik eset, hogy valaki beadta volna a mérget Kállai Zoltánnak, egyenesen lehetetlennek látszik, mert nemcsak adat, hanem még halvány gyanú sincsen. Talán holnap, holnapután az orvosok kimondják a döntő véleményt ebben a titokzatos tragikus ügyben.

Révész György, Az Est, 1929. dec. 4.

* * *

 

A boncolás megállapította, hogy Kállai főpincér halálát mérgezés okozta

– Az Est tudósítójától –

A Törvényszéki Orvostani Intézetben ma délelőtt boncolták fel Kállai Zoltánnak, a Flórián-bár titokzatos körülmények közölt elhunyt főpincérének holttestét. A boncolás eredményét nagy érdeklődéssel várta a főkapitányság bűnügyi osztálya. Déli 12 órakor fejeződött be a boncolás munkája és a boncolóorvosok kétségtelenül megállapították. hogy a Flórián-bár főpincérének halála valóban mérgezés folytán következett be. Hogy milyen méreg jutott Kállai Zoltán szervezetébe, azt az orvosok nem tudták megállapítani. Holttestének, gyomrának és beleinek részeit még ma délelőtt az Országos Bírósági Vegyintézetbe küldik el, hogy a vegyvizsgálat során állapítsák meg, milyen méreg okozta Kállai Zoltán halálát. A boncolás tehát egyelőre nem derített teljes világosságot Kállai Zoltán rejtélyes ügyére. A rendőri nyomozás ugyanis semmi olyan nyomot nem hozott felszínre, amely szerint Kállai Zoltán halálos mérget vett volna be valahol.

A rendőrség abban az irányban is nyomozott, hogy Kállai Zoltán a múlt hét péntek éjszakáján nem járt-e valahol, ahol a halálos mérget bevehette volna. Erre azonban eddig semmiféle adat nincsen. A főkapitányság bűnügyi osztálya kétségtelenül megállapította, hogy Kállai Zoltánnak nem is jutott arra ideje péntek éjszaka, hogy azokon a helyeken kívül, amelyekről már tud a nyomozás, máshova is elmenjen és ott mérget vegyen be. Mindössze egy pohárka konyakot fogyasztott el a sebesülés megtörténte és a hazamenetel időpontja között. Most már azt is biztosra veszik, hogy azok az orvosságok, amelyeket orvos írt fel Kállai Zoltánnak, nem okozhatták halálát. A Törvényszéki Orvostani Intézetben csak napok múlva készül el a részletes jelentés. A boncolás során egyes jelenségek arra vallottak, hogy Kállai Zoltánnak kétoldali tüdőgyulladása is volt, de ez nem látszik összefüggésben lenni a halállal.

Az Est, 1929. dec. 7.

* * *

 

Izgalmas jelenetek Kállai Zoltán főpincér temetésen.

Tegnap délután temették a rákoskeresztúri új temetőben Kállai Zoltánt, a Flórián-bár főpincérét, aki, mint ismeretes, rejtélyes körülmények között halt meg. A hatóság vasárnapra engedélyezte a temetést, amelyen négy-ötszáz főnyi közönség gyűlt össze, artisták és az éjszakai élet szereplői. A részben nőkből álló tömeg hangos sírással állta körül a koporsót és amikor az elhunyt nővérének kívánságára a sírnál felemelték a koporsófedelet, nagyon sok nő elájult. Az elhunyt menyasszonyát is két férfi támogatta az izgalmas jelenetnél és hosszú ideig tartott, amíg a nyugalom helyreállt a gyászolók között.

Friss Újság, 1929. dec. 10.

* * *

 

Kállai Zoltánnak, a Flórián kávéház tragikus módon elhalt főpincérének menyasszonya pert indít vőlegénye hagyatékáért

(Saját tudósítónktól.) Megírta a Pesti Napló, hogy Kállai Zoltánnak, a Flórián-kávéház főpincérének tragikus halála után rendőri nyomozás indult annak kiderítésére, hogy tulajdonképpen mi okozta Kállai Zoltán halálát. A rendőri nyomozás holtponttal végződött. Most per indult a tragikus módon meghalt főpincér hagyatékáért. Kállai Zoltán ugyanis már két esztendő óta jegyben járt egy B. S. nevű hölggyel, aki, mielőtt a főpincérrel megismerkedett, az egyik budapesti mulatóban táncosnő volt. Amikor a főpincér megismerkedett B. S.-sel, megkérte, hogy hagyja ott a mulatót, mert nem akarja, hogy a menyasszonya táncosnő legyen. Úgy volt, hogy az esküvőt még ebben az esztendőben megtartják, legkésőbben a jövő év első hónapjaiban. B. S., Kállai menyasszonya nemrégiben a családhoz fordult, hogy Kállai hagyatékából egy bizonyos összeget szakítsanak ki és adják neki, miután Kállai azzal, hogy feleségül akarta venni, elvonta eredeti foglalkozásától és így a hagyaték egy részére igényt tarthat. A család a kérést elutasította. Kállai Zoltán menyasszonya a bírósághoz fordult és perli azt az összeget Kállai hozzátartozóitól, amely szerinte őt mint Kállai menyasszonyát megilleti.

Pesti Napló, 1929. dec. 24.

* * *

 

Bűnvádi feljelentés és pereskedés a gyanús körülmények között meghalt főpincér hagyatéka korul

1929-ben történt, hogy Kállai Zoltán, a belvárosi Flórián-kávéház főpincére egy pezsgőspalack felbontásakor megsérült. Az üveg nyaka eltört és a szilánkok Kállai Zoltán kezét megvágták. A seb erősen vérzett, úgy, hogy a főpincérnek orvosi segítséget kellett igénybe vennie. Éjszaka hazament és a fájdalmak miatt idegcsillapító port vett be. Reggel hozzátartozói eszméletlenül találták az ágyán. A Rókus-kórházba vitték, ahol másnap anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. A halál okát a boncolás sem tudta teljes biztossággal megállapítani és így még mai napig sem oldották meg a főpincér halálának rejtélyét. Kállai Zoltán halála után a menyasszonya, Binét Sári, a Papagáj-mulató táncosnője igényt jelentett be a főpincér hagyatékára azon a címen, hogy Kállainak hatezer pengőt adott át. A táncosnő követelését a főpincér családja nem ismerte el és megtagadta a fizetést. A táncosnő erre több pert indított Kállai családjának tagjai ellen és a polgári perekben a bíróság a tárgyalást hétfőre tűzte ki. A polgári perek során izgalmas harcokat várnak, melyeknek előjele az a bűnvádi feljelentés, amelyet a táncosnő tegnap tett a főkapitányságon. Binét Sári ismeretlen tettes ellen hagyatéki lopás és sikkasztás miatt tett feljelentést. Feljelentésében előadja, hogy Kállai Zoltánnak halála előtt tizenhatezer pengő készpénze és négyezer pengő értékű dollárja volt. Azonkívül hét darab schaffhauseni aranyórája, két briliánsgyűrűje, egy jegygyűrűje és két arany tiszti lánca volt és úgy a készpénz mint az ékszertárgyak a hagyatékból eltűntek. A feljelentés ügyében megindult a vizsgálat.

Az Újság, 1930. okt. 11.

* * *

 

Az artistanő keresetét elutasították.

Binét Sári volt artistanő keresetet adott be Kállai Zoltán ellen, a Flórián-bár tragikus körülmények között elhunyt főpincérének hagyatékát követelve azt adva elő, hogy Kállai az ő vőlegénye volt és neki hatezer pengővel tartozott. A Törvényszék a keresetet elutasította azzal a megokolással, hogy hagyaték nincsen, tehát ennek terhére nem lehet követelést támasztani.

Az Újság, 1930. okt. 14.

* * *

 

Pesti táncosnőt vett el feleségül Tom Mix gyáros fivére

(…) (a haláleset után) Fél évvel később B. Sári egyik barátnője felhívta a figyelmét egy külföldi lapban levő hirdetésre.

– Látod ezt a hirdetést? – kérdezte – Valaki partnert keres Tuniszban. Meg kellene próbálni…

A lány megnézte a hirdetést, amelynek ez volt a szövege: „Tuniszi gyáros, anyagilag teljesen független, tisztességes ismeretségét keresi csinos, művelt úrilánynak. Házasság lehetséges. Leveleket…”

B. Sári gondolt egyet és ő is írt egy levelet. Hátha… Rövidesen megjött a válasz. A hirdető arra kérte, küldjön egy fényképet, mert nagyon szeretné megismerni. A legszebb fotográfiát küldte el. Három hétig várt B. Sári a válaszra. Néha azt gondolta, hogy úgyis reménytelen minden. Már új szerződés után nézett, mert anyját is segítette, járkált, szaladgált az egyik ügynöktől a másikig, amikor megérkezett a várva-várt tuniszi levél. Többek között ezt olvasta benne:

– Azonnal jöjjön Tuniszba! Látni szeretném.

Tuniszba utazni? Miből? Erre is megkapta a feleletet. Pár nap múlva megérkezett az útiköltség. Annyi pénz, amennyiből fényesen el lehetett utazni, új ruhákat lehetett vásárolni, sőt a mamának is jutott belőle. Vonatra ült, aztán hajóra szállt és megérkezett Tuniszba. Gyönyörű autóval várták B. Sárit. A kocsiban vállas, erős, megnyerő arcú ember ül. Kiderült róla, hogy Tom Mix, a híres amerikai filmszínész fivérével azonos. Tuniszban pneumatik gyára van. Nagyon szép villájában B. Sári azonnal átvette a parancsnokságot. Három hét múlva megtartották az esküvőt. A napokban nagyobb pénzküldeményt juttatott édesanyjának.

Igaz mese egy kis pesti bártáncosnő szerencséjéről.

Az Est, 1932. ápr. 2.

Arcanum Digitális Tudománytár

* * *

 

Manapság:

Gróf Festetits György palotája Pesten

Gróf Festetits György palotája Pesten.

 

A Nemzeti Múzeum vidéke maholnap egyike lesz Pest legérdekesebb pontjainak. A kolosszális épületet körülövező park, melynek jó karban tartására kellő gond fordíttatik, zöld pázsitjával, lombosodó fáival és sűrű bokraival máris kedvenc sétahelyévé lett a fővárosi közönség egy részének, kora tavasztól késő őszig. Olvasóink tudják, hogy e szép sétakertet már két érc mellszobor is ékíti: Kazinczyé és Berzsenyié.

De a múzeumnak a parkon kívül eső környezete is évről évre szépül, s a körülötte látható ronda házikók vagy üres telkek helyén csinos, nagy házak, valódi paloták emelkednek. Feltűnő, hogy a múlt, s különösen a jelen évben, midőn Pesten az építési kedv csaknem végképp szünetelt, éppen a múzeum vidékén tűnt fel a legnagyobb építkezési buzgalom. A múzeum átellenében, az országúti házsoron ez idén készült el két háromemeletes nagy bérház (a Szeghő- és Geiszt-féle), a múzeum háta megett pedig, hol már több év óta áll készen a Nemzeti Lovarda csinos épülete, két monumentális úri palota emelkedik, melyek Pest legszebb magánépítményei közé fognak tartozni. E két palota a múzeum hátulsó részével párhuzamosan, a lovardával egy sorban, ez utóbbinak két oldalán terül el. Az egyik a gr. Károlyi-féle palota, melyet néhai gr. Károlyi Lajos kezdett két évvel ezelőtt építtetni, s mint örömmel halljuk, most az időközben elhalt birtokos fia, gr. Károlyi Alajos nagy eréllyel folytattat. Egy-két év múlva egész pompájában készen fog állani, s az eddigi látszat után ítélve egy ízléssel bíró, gazdag magyar főúr állásához teljesen méltó épület lesz.

A másik palota ezen sorban – melyet rajzban itt bemutatunk – a magyar gazdasági egyesület elnöke, gr. Festetits György tulajdona. Ez épület most már egészen készen áll s csupán a belső felszerelés és díszítés befejezetlensége okozza, hogy még lakásul nem használtatik. E palota a Sándor- és Ősz utca sarkán elnyúló téres telken, Ybl Miklós jeles építészünk terve szerint a legszolidabb anyagokból valódi pazar fényűzéssel épült, s nemcsak a múzeum környékének, hanem általában Pest városának is nagy díszére szolgál, s csak sajnálhatjuk, ha mellékelt rajzunk az épület szépségéről netalán hű fogalmat nem nyújtana.

Valóban csak elismeréssel szólhatunk vagyonos földbirtokosaink azon helyes irányáról, hogy vagyonuk egy részét a főváros szépítésére, s ezáltal az ízlés terjesztésére fordítják. S ha egyszer az élet mindenféle szükségeinek s kellemeinek megfelelő állandó palotáik lesznek itt, remélhető, hogy állandóbban is fognak itt tartózkodni, ami ismét kedvező befolyással lehet a magyar főváros társadalmi, sőt irodalmi, művészeti s iparbeli fejlődésére is.

A múzeum környéke valóságos előkelő városrésszé készül átalakulni. Vajha az eddigi szép kezdetnél ne történnék megállapodás! Vajha a múzeum többi elhanyagolt, parlagon heverő vagy épen undort gerjesztő része is mielőbb pusztító s építő kezekre kerülne. Mindenekelőtt a „Két pisztoly” nevű, régi csárdai omladványnak regénytelen szomszédságát kellene eltávolítani. Azt pedig már hinni sem merjük, hogy a Múzeum-park ezerszer emlegetett s megpanaszolt rongyos kerítése oly jóízlésű és hatalmas szomszédok közelében, minők már az eddigiek is, még csak egy kurta évig is dacolni merészeljen idővel és enyészettel!

 

Vasárnapi Újság, 1864.

 

Manapság:

 

 

 

A Pilvax-kávéház 1848-ban

A Pilvax-kávéház kívülről 1848-ban. Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története című könyvéből

 

Vas Gereben így ír a Pilvaxról a Garasos arisztokrácia című regényében:

„Két esztendei történetemet szintén ilyen klasszikus rövidséggel mondom el: a mérnöki folyamot elvégeztem, s már oklevelemet is megkaptam. Közben a jurátusok közé is beírattam nevemet, s egy királyi táblai bírónak gyermekeit tanítván, egy törvényszakon át a jurateriai gyakorlatot tettleg végeztem a jó pajtások között.

Röviden említem azt is, hogy az ifjú Faddi a fővárosban nevezetes víg fickó volt, ő volt a tivornyák királya, a színházban ő volt a kegyelemosztó pártfogó, ő fizette a tapsoncokat, a Komlóban a cigánynak ő parancsolt, az ő nótáját hegedülték legtöbbször, a macskazenéket ő rendezte, ha a kártyán két ember összeveszett, ő volt a kártyabíró mint elösmert tekintély a kártyaliteratúrában, hol a négy filkó megért néha kiválogatva kétszáz forintot, holott az egész játékkártya alig ért egy bankó forintot.

Ritkán találkoztunk, mindig sietős dolga volt, ő az Angol Királynénál ebédelt, én a Fekete Macskánál. Ez a két hely a városi fogalom szerint kétszáz mérföldnyire esik egymástól. Főnököm juratériája hat személyből állt s két szobában laktunk.

Ezen szoros helyen atyafiságos szeretettel megfértünk nappal, mert hat közül sohasem volt otthon több kettőnél, a többi lakott a Pilvax-kávéházban, nézték a zöld posztót, városi ember szemének ez különösen hasznos. Természetesen Pest akkor még porosabb volt, mint most, az Új téren egyetlenegy fa volt a legközepén, arra volt helyezve a nagy lámpa, tehát hol talált volna a fiatalság alkalmasabb zöldséget, mint a biliárdposztót!

Az a Pilvax híres hely volt akkor. Ötvenkét vármegyének legvirulóbb fiatalsága fordult meg ott. Az öreg Károly, a főpincér mint valami jó lelkipásztor, rendes matrikulát vezetett báránykáiról. Ösmerte juhait, az ő könyvében meg volt írva az élőnek neve, míg tudniillik érdemes volt neki hitelezni, s aki már nem tudott fizetni, neve mellé nagy (†) keresztet rajzolt, ami azt jelentette, hogy meghalt, a holt pedig nem iszik kávét, de nem is ihatott volna, mert Károly úr nem adott.”

 

 

 

A Pilvax-kávéház

A Pilvax-kávéház a Koronaherceg (Petőfi Sándor) utcában a XIX. sz. vége felé, akkoriban Schovanetz-kávéház

 

A kávéház az Úri utcában (mai Petőfi Sándor utca 7.) működött a Libasinszky-házban, eredetileg Caffée Renaissance néven. 1838-ban már ismert és  látogatott volt. Az árvíz alatt károkat szenvedett, ezért a kávés, Privorszky Ferenc újrafestette, helyreállíttatta a gázvilágítást, Bécsből négy biliárdasztalt rendelt. Vendégeinek az igen finom cachucha-nektárt szolgálta fel, amit az „olympi istenek forrása”-ként emlegettek. A kávéházában zene volt, huszonhét magyar és német nyelvű újságot lehetett olvasni. A kávéház a jurátusok, a tanulóifjúság törzshelye volt. 1841-ben már honi gyártású biliárdasztalokat rendelt Verniczky János asztalosmestertől.

1842-ben vette át a kávéház vezetését Pilvax Károly. Ő is felújította a helyiséget, a falakat hősök és hazafiak képei díszítették. A kávéház különlegessége a fűszeres mokkakávé volt. Akinek nem volt állandó lakhelye Pesten, sokszor egy vendéglőt vagy kávéházat bízott meg, hogy vegyék át a leveleit. Így tett Pilvax is, sok törzsvendég odakérte küldeményeit.

A régi kávés, Privorszky eközben átvette, helyi iparosokkal felújította és megnyitotta a Korona kávéházat a Váci utcában, aztán 1845-ben kibérelte a Redout tánctermeit is.

1847-ben Pilvax után a győri Fillinger János irányította tovább a kávéházat. Az ő vezetése alatt köszöntött rá 1848. márciusa, amikor is Petőfiék indítványára a kávéházat átnevezték Forradalmi vagy Szabadság Csarnokká, az Úri utcát pedig Diadal utcává. Fillinger az 50-es évek elején átköltözött a Sebestyén térre, a fiatalság követte, sőt, halála után felesége tovább folytatta, már az Egyetem téren (1867.).

Az Úri utcai kávéházat később Schőjának (Schőja Antalról), majd Schovanetznek hívták. Schovanecz János 1898-ban azt a sarkot, ahol a márciusi ifjúság összegyűlt, Jókai és Petőfi képével díszítette fel, a két kép között a Tizenkét pontot függesztette ki. Ugyanő pedig 1907-ben a Petőfi Múzeum számára felajánlotta azt a két biliárddákót, mellyel Petőfi is játszott.

Pilvax Károly valószínűleg 1849-ben halt meg, felesége Giergl Teréz volt, házuk a Két szerecsen utcában (Paulay Ede) volt, az Új Színház telkén. Sírja valószínűleg a Vízivárosi temetőben volt.

 

 

A király háza

A király háza Budapesten, a Kígyó tér felől nézve (FSZEK Budapest Gyűjtemény)

 

Az a hatalmas arányú új palota, mely főhomlokzatával a Kígyó térre néz, s melyet a fővárosi nép általában „király házá”-nak nevez, egyenesen a király akaratából épült azon célzattal, hogy Budapest szépítéséhez, fejlődéséhez tetemesen hozzájáruljon. Ezt a célt – mint képünk is mutatja – valóban el is éri, mert a ház gyönyörű és a fővárosnak azt a pontját, amelyen áll, s amelynek nemsokára az eddigi „Kígyó tér” helyett „Király tér” lesz a neve, valósággal a főváros pompás központjává teszi. Ha majd a jövő évre megnyílik az új híd, ha a hatalmas Kerepesi utat és Kossuth Lajos utcát e hídon át villamos sínpár fogja összekötni a budai részekkel, ha ez óriási útvonalon a közlekedők ezrei fognak föl és alá hullámzani, akkor fog teljes pompájában érvényesülni a Király tér palotája, a fővárosnak ez egyik nevezetes látványossága, a király háza.

Megalkotása nem volt könnyű, sőt, tekintettel sok bonyolult körülményre, nagyon nehéznek is látszott. Az építészek azonban, Korb Flóris és Giergl Kálmán – budapesti származású magyar ember mind a kettő -, kitűnően oldották meg feladatukat. Az ő első alkotásuk, a két hatalmas tornyú Klotild-palota okozta a fő nehézséget. Ez a két palota keskeny, hosszú telkével maga is óriási feladatot hárított az építészekre, mert a főváros valami nagyon pompásat követelt tőlük, olyant, amelynek köze legyen a hídhoz. A két művész ezt úgy oldotta meg, hogy a Klotild-paloták tornyai a híd feljáróihoz vezető óriási kapuknak látszanak. E kapu méretei azonban rendkívüliek, elannyira, hogy mellettük imponáló királyi bérpalota alig volt egykönnyen elképzelhető, különösen a költségekre való tekintettel. Mert tudnivaló, hogy, mikor a király a bérpalota engedélyezését a családi alapítványokból megadta, ezt természetesen ahhoz a föltételhez kötötte, hogy az építkezés az alapítványok kamatjövedelmében zavart ne okozzon. A költség tehát nagyon korlátozva volt, másrészt a Kúria kitoldott-foldott, hosszú, keskeny, de mégis négy teljes homlokzattal bíró telke is nagyon megnehezítette a feladatot. Egy tekintet azonban a bérpalotára azonnal megnyugtathat bennünket az iránt, hogy a feladat megoldása szépen sikerült, habár költségei el nem érik a kétmillió koronát, ami egy ilyen épületnél nem mondható túlzottnak. Mert tudnunk kell, hogy telke 782 négyszögöl, hogy mezzaninja dacára négyemeletes, hogy főhomlokzatát sok hatalmas torony, oszlopcsarnok, faragott erkély, szép párkányzat díszíti, amelyek előkelőségét maga a király is ellenőrizte, vonalról-vonalra tüzetesen átvizsgálva még kivitele előtt minden tervrajzot. A művészek munkáját egyébiránt hathatósan támogatták Chertek báró, a családi alapítványok főigazgatója, Bertele Károly műszaki tanácsos és Grassl Hugó ráckevei uradalmi főintéző, a palota adminisztrátora. Meg kívánjuk említeni – hogy a palota méreteiről némi fogalmat nyújtsunk -, azt, hogy a palotában 18 üzlet és 82 lakás van, ablakainak száma 509, főhomlokzatának hossza 77m (a négy együtt 321m), s hogy a gyalogút szintjétől számítva a palota legmagasabb csúcsáig 40 méter magasságú.

Egyik nagy szépsége a palotának az udvart helyettesítő üvegtáblával fedett csarnok, amely olyan derült, kedves benyomást kelt, hogy még magát a királyt is rendkívül meglepte, amikor e „házát” az elmúlt ősszel megtekintette. Egyáltalán a felség nagyon meg volt elégedve mindazzal, amit a házban látott, s kétségkívül az ő atyai jó szívére vall az, amit Chertek báró utasítás gyanánt adott a ház kezelőjének, kimondva, hogy a ház és a lakók között patriarkális jó viszonyt kíván megteremteni, kétségkívül olyant, amely a „stájgerolást” és számos budapesti háziúr egyéb rossz szokását innen örökre száműzi.

Az bizonyos, hogy a fővárosnak 700000 lakója közül kevés mondhatja el, hogy az ő háziura maga a király (ami különben az egyik lakónak, egyik írótársunknak gyermekeit arra ösztökélte, hogy még tréfálkozzanak is. Ugyanis tanulván iskolájukban a Fóti dalt, azt – persze csak maguk közt – így szavalhatják: „A legelső magyar ember: a háziúr. Érte minden lakó karja készen áll”). Mondhatunk valamit a lakókról is. Elég érdekes pl. az, hogy ügyvéd csak kettő van benne, de orvos négy, orsz. képviselő is kettő, író egy.

Legnevezetesebb azonban az, hogy a király házában fog megnyílni egy olyan intézmény, amely nemcsak egészen új Magyarországon, hanem egyúttal hathatósan hozzá fog járulni az idegenforgalom emeléséhez is. Ez intézmény a „Boarding Hungarian”, melynek mintái, a „boarding house”-ok Londonban annyira kedveltek és használtak az idegenek által. E boarding house-ok célja az, hogy az olyan idegen családok számára, melyek heteket vagy hónapokat szándékoznak tölteni a fővárosban, vagy egy teljes évadot, kellemes otthont nyújtsanak, megszabadítva őket a fogadóélet nyugtalanságától, zajától és egyéb, nem kis számú kellemetlenségeitől. A Boarding Hungarian élén egy magyar születésű drezdai menyecske áll, aki nagy eréllyel, nem kis kockáztatással és jelentékeny tőkebefektetéssel teremti meg ezt a nálunk teljesen ösmeretlen vállalkozást. Alapjául az egész vállalkozásnak az szolgál, hogy van már neki Drezdában egy hasonló vállalata, ott azt szakadatlanul látogatják és használják előkelő angol családok, s ő azt reméli, hogy ezeket a turistákat fogja Budapestre terelhetni, amivel kétségkívül nagy mértekben emelni fogja Budapest idegenforgalmát.

A. S.

Vasárnapi Újság, 1901.

Manapság:

Fővárosi képek II. A gesztenyesütő

A gesztenyeárus.

 

– Forrrrró gesztenyét tessék! Marrroni arrrostiti! Heissze Kastanien! Bel signor, szép kisasszony, schöne junge, gnädige Frau! Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye! Két krajcárért, hatért, tízért parancsol! Igazi Garibaldi marroni!.. Heissze, forrró marrrroni…

Minden népesebb utca sarkán ott áll s fáradhatlan nyelvének folytonos pergésével, messzehangzó szóval kinálgatja fűnek-fának jószagú, párolgó áruját. Szüret után, az első ürmöscsöppel megjelen az első gesztenye is s uralkodik mindaddig, míg a fák kirügyeznek s a cseresznyefa virágzik. Ekkor aztán ismét zsákba kötik s a pince vagy padlás valamelyik sötét sarkában várja az ősz ködét s a hópelyheket, melyek az ő sajátképi virágzását jelentik. A gesztenyesütés nemes mesterségét a taljánok hozták be nálunk s innen van, hogy, tán hitelének öregbítése végett még a legmagyarabb ember is, ha sült gesztenyét árul, a téli idényre beáll taljánnak s úgy elkerepeli a sok r-et, hogy a telivér marónis sem különben. Rendesen kék bojtos, piros sipkát hord s füle olasz ízlés szerint ki van fúrva. Mióta azonban kívülről is megmagyarosodtunk s a köztünk élő idegenek nemcsak viseletünket, hanem nyelvünket is elsajátíták, igazán nem tudjuk, ez a mi jóképű gesztenyesütőnk magyar-talján, vagy talján-magyar-e. Ez mellékes kérdés, csak a gesztenyéje nagy szemű, édes és parázsra legyen megsütve.

Mint minden népies alakhoz, gyermekeink különös előszeretettel viseltetnek a gesztenyesütő iránt is, ki jókedvű s udvarias ember s minden vevő számára a legjobb gesztenyét választja ki, főleg ha a vevők gyermekek. A szolgálót, ki uzsonnázó uraságának gesztenyét visz, megkisasszonyozza, a legkisebb fiúcskát is úrfinak szólítja s szemében minden tisztességesen öltözött férfi vagy nő, ha nem eccellenza is, mint Olaszországban, de mindenesetre „nagyságos”. Ha ért az emberi gyengék legyőzéséhez, mindenesetre még jobban ért a gesztenyesütéshez, melyet egyszerű készletén a lehető legnagyobb tökélyben gyakorol. A megpukkadt, barna héjából hívólag s étvágygerjesztőn kifelé pirosló gyümölcs az ürmös és tea idényében fölötte kedvelt csemege, mely a szaporább burgonyával minden aprólékos irigység nélkül osztja meg a népszerűséget. S mert minden embernek nem telik gesztenyére, az élelmes „talján” krumplit is süt serpenyőjében s kettőért egy krajcár nem sok, még annak a szegény tót napszámosnak sem, ki egész nap a kőmívesek elé ásta a főcsatornát vagy az Akadémia palotájának gerendázata közt hordta ide-oda napestig a téglát vagy homokot.

Élelmes gesztenyésünk, mint rajzunkon láthatni, még a perecárulás tudományához is ért, mely süteményt nem egyedül kelendősége miatt vonta üzletébe, hanem nyilván azért is, mert a perecben az r-et jól megpergetheti s még tülkölhet is melléje, s csakugyan, az egyszerű hangszeren minden divatos csárdást vagy polkát kisípol, persze hogy elég pogányul, de az arramenők mosolyognak, az apróság nevet, s miután a mosoly a szerelemben fél vallomás, a gesztenyésnél miért ne legyen a nevetés fél vásárlás? Prosit, barátom, gesztenyés! Emberünk érti magát, s este, midőn kigyúl az ő kis lámpája is, minden mellette elhaladó kialudt szivarnak friss tűzzel kedveskedik, s ha a dohányos elég érzékeny e figyelem iránt, már csak hálából is vesz egy hatos áru gesztenyét.

Lassankint megnéptelednek az utcák, a „forrrró marrroni arrrostiti” rémesen kongja be azokat, a sarkon élesen fújdogál a szél, az óra tízre jár már, s miután a színházból jövők vacsorálni mennek s a vacsoráról jövők már nem éhesek, a mi gesztenyésünk sem látja át, miért fagyoskodnék tovább s fogyassza hasztalanul a szenet és gyertyát, a kihűlt vaskályhát vállra kapja, s hazasiet, hol barátságos meleg szobában várja őt családja. Miután a napi kereset jól ütött ki, nem sajnálja magától az ürmöst.

 

Vasárnapi Újság, 1865.

 

Müller Antal éttermének konyhája az Országos Kaszinó palotájában

A Müller étterem konyhája, 1905.

 

Az Arany Sas Szálló helyére épült az Országos Kaszinó épülete a Kossuth Lajos és az Újvilág (Semmelweis) utca sarkán. Müller Antal és Lipnik Jenő vezette az éttermét, melyet a „Christofle et Cie” cég ezüstneműivel szerelték fel. A berendezéshez rendelt porcelán- és üvegtárgyakkal együtt ki is állították, bárki megtekinthette a Váci utca 27. alatt.

Az épületben működött az István Pince is, azt is ők vezették. Illetve csak egy darabig, mert 1897 végén Lipnik Jenő szó nélkül eltűnt, egyes hírek szerint Amerikába szökött. Müller se tudta, miért tűnt el, azt mondta, az éttermet nem károsította meg egy garassal sem. Zircre indult bort vásárolni, de néhány nap múlva Brémából küldött táviratot, hogy hamarosan indul Amerikába. A családot is Müller értesítette. Később visszatért, azt mondta, hogy családi ügyben járt külföldön, esze ágában se volt megszökni. Tartozása is olyan csekély, hogy azért nem lett volna értelme elmenekülnie. Két év múlva a Metropol Szálloda kávéházában tűnt föl Lipnik.

Evva Lajos, a Népszínház leköszönő igazgatója is itt rendezte búcsúvacsoráját, a libériás pincérek a következő menüt szolgálták föl: paradicsomos fogas, angol vesepecsenye, pulyka, kompót, saláta, gyümölcsös rizs, sajt, vegyes gyümölcs.

 

A Kaszinó emeleti nagytermében tartották a kvótabizottság díszebédjét 1899-ben, íme Müller Antal terített asztala:

 

Müller volt a Park Klub vendéglőse is. Negyvenéves munkásságát 1910-ben ünnepelték a Hungária Szálló dísztermében. Sokat jótékonykodott, nemcsak az éhezőknek, de a vendéglős iparostanonciskola számára is.

1919-ben Kecskeméti utcai lakásában öngyilkos lett gyógyíthatatlan betegsége miatt.

 

A palota ma:

Werbőczy István szobra a Kígyó téren

Werbőczy István szobra a Kígyó téren. Donáth Gyula alkotása

 

Werbőczy István (1460k-1541. október 13.), ítélőmester, nádor, kancellár, többszörös királyi követ. Budán tanult, aztán olasz egyetemen vagy egyetemeken. Valószínűleg Bécsben is folytatott tanulmányokat. Kiváló képességű, nagy tudású ember volt.

Amikor követként Wormsban járt, Lutherrel is vitába szállt. Így ír erről Illés József:

„Werbőczy második nagy fontosságú kiküldetése Wormsba szólott 1521-ben. Az itt tartott híres birodalmi gyűlésen kellett megnyerni a birodalmi rendek támogatását a török elleni hadjárathoz. Ez a gyűlés volt az, amely maga elé idézte Luthert, hogy vonja vissza tanait. Érdekes megvilágításban látjuk ez alkalommal Werbőczy szereplését a reformációval szemben.

Werbőczy és kísérőtársa, Balbi Jeromos, a híres humanista pozsonyi prépost ebédre hívták meg Luthert, hogy sokkal fesztelenebbül vitatkozhassanak vele és tanainak visszavonására bírják.

Amint a pápai követnek Rómába küldött jelentéséből tudjuk, Werbőczy tanújelét adta kiváló teológiai képzettségének is. A teológia annak a kornak irodalmilag igen kiművelt és sokágú ismeretköre, amelyben való jártasság nagy olvasottságot, skolasztikai képzettséget és különös dialektikai ügyességet kívánt. Idegenektől és hozzáértő egyháziaktól halljuk, hogy Werbőczyvel szemben Luther „nem viselte magát ügyesen” és így tudunk magunknak fogalmat alkotni Werbőczy képességeiről e téren is. (Bevezetés a magyar jog történetébe, 1910.)

Szobrát 1908 végén állították fel a király ajándékaként, a kép ekkor készült vagy nem sokkal utána.

1945. május 1-jén a csőcselék lerombolta, de nem „hirtelen felindulásból”, hanem gondosan előkészítették rá. Márciusban már meggyalázták egy gúnyos táblával, amit a nyakába akasztottak, áprilisban pedig a kriptokommunista Darvas József uszította az embereket Werbőczy szobrának ledöntésére

 

Manapság: