Az új híd Pest és Buda között, 1856.

A Lánchíd, Rohbock Lajos rajza, metszette Georg Michael Kurz

 

A Lánchíd.

 

Mindenek előtte a Lánchíd vonja magára figyelmünket s érdemli csudálatunkat. „Valóban, szebb emléket álmodni sem lehetne – mondja Dudumi – ez óriási pallónál, mely az ünnepelt gróf Széchenyi István vasakaratának és fáradhatlan türelmének soha el nem romolható emléke!”

A törökök elűzetése után számos esztendőn át repülő, azaz kötélhez erősített hajók segítségével történt a két testvérváros között a közlekedés; utóbb 42 dereglyén nyugvó fahidat raktak a Dunára. De e fahíd télen éppen semmit sem használa, s nyáron is sokszor alkalmatlan volt. Rendesen decemberben ki kellett venni, mikor ti. a Dunán jégdarabok kezdenek úszni, vagy néha egészen befagy, s csak márciusban lehete ismét berakni. Tehát a téli hónapokban csakis hajón lehetett Buda és Pest között közlekedni, hacsak a Duna jégháta nem vala oly erős, hogy az embert, lovat és kocsit megbírá. Márpedig zajló jég között áthajózni nem igen kellemes, sőt néha nagyon veszedelmes dolog, s gyakran megesett, hogy a két város több napig egészen el vala vágva egymástul. Azután a fahíd igen keskeny is volt, s nyáron, mikor alacsony vízállás van, középső része oly mélyre süllyede, hogy terhelt kocsit alig lehete rajta átvontatni.

Mindezen bajok és alkalmatlanságok évről évre érezhetőbbekké lettek, minél inkább növekvék a két város népessége s ezzel forgalma is. Azért az állandó híd gondolata mind több követőre talála, s főleg gróf Széchenyi István mindent elkövetett, hogy e gondolat megvalósuljon. 1832-ben gr. Andrássy György kíséretében Angliába utazott, az építtetni szándéklott híd ügyében az ottani mérnökökkel és építészekkel értekezendő. Hazaérkezvén a két gróf jelentést tett a hídépítési javaslat készítésével megbízott országos küldöttségnek, s utazásuk eredményét közre is bocsáták. De sok nehézség és előítélet gördüle а tervezők útjába, kivált azért, mivel a nemességnek az építendő hídra nézve vámmentességi kiváltságárul kellett vala lemondania. Sokat írtak és szónokoltak tehát a terv mellett és ellen, végre az 1832-36-i országgyűlésen hosszas vita után mégis a jobb elv győze, s legott országos küldöttség nevezteték ki, hogy ez a jelentkező vállalkozókkal a törvényhozás nevében szerződjék. Az országos küldöttség báró Sina Györggyel szerződött. Báró Sina az 1838. szept. 27-kén kelt ezen szerződésében lekötelezte magát: „Vezérlete alatt alkotandó részvényes társasággal Buda és Pest városok között az országos küldöttség által megállapított két oszlopú, minden célra és teherre számított, s így a szakadatlan közösülésre tökéletesen alkalmas lánchidat, és ugyanaz említett küldöttség által kijelelt vonalon Clark Vilmos Tierny által készített rajznak útmutatása szerint tulajdon költségén felépíteni s lehető legrövidebb idő alatt a közönség használatára megnyítni.” E szerződés, melyben az építés föltétei s a mindenkitől szedendő vám mennyisége részletesen vannak megállapítva, az 1840-ki országgyűlés által törvényes erővel ruháztatott fel. A részvényes társaság jogot nyert a megállapított vámot mindenkitől a híd megnyitásátul számítandó 87 éven át szedhetni, miután b. Sina az eredetileg kitűzött 97 esztendőt önkényt 87-re szállította le.

E kikötött évek letelte után a társaság köteles a hidat legjobb karban a nemzetnek ingyen átengedni. Már 1839. novemberében fogtak az előmunkálatokhoz, s 1840. máj. 1-jén a gátrekeszek építéséhez, de a talpkő csak 1842. aug. 24-kén tétetett le. Ez nagy ünnepélyességgel történt ő cs. k. fenségeik Károly főherceg mint Őfelsége meghatalmazott biztosa s József főherceg és nádor által. A a talpkő a pesti partoszlopban tétetett le. Az ez alkalommal használt ezüstkalapács és vakolókanál a nemzeti múzeumba adatott.

Már maga a gátrekeszek építtetése óriási feladat volt. Azon hely körül, mellyen az oszlopok valának építendők, körös-körül nagy cölöpöket vertek be, egyiket szorosan a másik mellé, mégpedig kettős rendben, melyek mintegy 8 lábnyira estek egymástul. E két cölöpkerítés között a munka folyama alatt természetesen igen sok föveny halmozódék össze, ezt nagy merítőkanalakkal takaríták ki, mellyek egyszerre 4-5 mázsa fövenyt meríttetek ki. A föveny kitakaríttatása után a cölopkerítések közötti közt vízálló agyaggal verték tele. Így vízálló rekeszt nyertek, melyet azután a Dunának gyakran rettenetes jégzajlása ellen kelle oltalmazni. Evégett minden gátrekesz elé mesterséges és igen erős jégtörőt építettek, s ezen felül a rekeszek belső öblét mindenféle irányba helyzett keresztgerendák által támogatták. Az egy-egy hídfő számára épített gátrekesz valami 2000 cölöpöt, azaz megannyi hatalmas fenyőszálat igényelt. Minden cölöp alsó végére egy mázsányi vas illesztetett. A cölöpöket mintegy 10 mázsát nyomó s 30 lábnyi magasságbul eső vas ütőkosok által verték be, s mindenik cölöpnek mintegy 400 ütést kelle kapnia, míg a szükséges, azaz 3 ölnyi mélységre befúródott.

Képzelhetjük tehát, mennyi fáradság- és munkába került csak a gátrekeszek fölépítése is. Legnagyobb nehézséggel a budai oldalon levő vízoszlop gátrekeszének készítése járt, mivel itt a Duna rendesen 50 lábnyi mélységű, s ezen felül hatalmas fövenyréteget találtak, mellyen a cölöpöket keresztül kelle verni.

Elkészülvén a gátrekesz, a minduntalan beszivárgó vizet kelle gőzgépek segítségével kimeríteni, mielőtt az oszlop építéséhez foghattak volna. Azonban végre is minden bajon és nehézségen győztek, s a habzó hullámokbul, noha lassan de rendíthetlenül emelködének a kőoszlopok, melyekre a hídnak keresztláncait feszítni kelle. Az oszlopok elkészülte után a gátrekesz cölöpeit a víz alatt lefűrészelték, s most hullám és jégrög tehetetlenül zajong a meztelen sziklafalak körül.

Sok országnak kelle hozzájárulni, hogy e csodaépítmény alkotórészei előteremtessenek. A gátrekeszek cölöpeiül szolgálandó faszálak Tótország, Felső-Ausztria és Bajorország erdőiből kerültek, a homokkövek Vác- és Sóskútról, a gránitszálak Mauthausenból (Felső-Ausztriából), a terméskövek a pesti és budai bányákból. A kovácsolt vasból való függőláncok, melyek járulékaikkal együtt mintegy 30000 mázsát nyomnak, Angliában készültek, az öntöttvas részek pedig a pesti és dernői öntödékből kerültek.

A munkások is sokféle nemzetbeliek voltak. Első helyen természetesen az angolok álltak, kiket az építészek hoztak vala magokkal, azután a vízi építésben szintén jártas olaszok következtek, kiket föleg Trieszt és Velence városokbul hívtak ide, de a belföldi magyar, német és tót munkások is mind nagyobb ügyességre tettek szert.

Tizenegy évig tartott az építés. A hadi testek ugyan már 1849. elejétől fogva mentek át több ízben a még alig járható hídon, de ünnepélyes megnyittatása csak 1849. nov. 20-án történt. Clark T. V. halála után Clark Ádám folytatta és végezte be a munkát.

A Lánchíd két parti s két vízi oszlopon nyugszik s 1230 láb hosszú. A két vízi oszlop között feszülő ív 100 öl hosszú s oly magas, hogy alatta a legtöbb gőzös elmehet anélkül, hogy a kéményt le kellene fektetni. A hídfőket mindkét oldalt szépen faragott oroszlányok ékesítik, melyek nyugvó helyzetben, a két város felé fordulva, felséges komolysággal néznek alá a gránit talapzatról, mintha magok is éreznék és bámulnák a nagyszerű műnek jelentőségét, melyet ékesítenek.

Marsalkó János, lőcsei fi, faragta e szép műdarabokat. A gránit talapzatok előoldalán mindkét felől gróf Széchenyi István s báró Sina György címerei láthatók. E címereket szintén Marsalkó mintázta, Gál András pedig ércbe öntötte. A vízioszlopok fölött 7 öl magas kapuívek emelködnek, melyek nagyszerű látványt nyújtanak. Ez ívek közepébül mindkét oldalon oroszlányfő nyúlik ki, s e fölött az ország címere látható.

Az összes költségek, ti. az előmunkálatok, a budai parton volt kincstári épületek megváltása, a két városnak fizetett kárpótlás a régi hídtól járt vámjövedelem megszűnéséért, azután a tulajdonképpi hídépités stb. költségei 6575842 pftot tettek, maga a híd 4412628 pftba került.

A hídról nagyszerű kilátás esik a két testvérvárosra. Kivált estve, mikor a hatalmas folyam hullámi a hold ezüstös fényében csendes méltósággal tovasimulnak, s a két parton számtalan világ pislog, a Lánchídon járó leírhatlan gyönyört élvez.

Hunfalvy János, 1856.

* * *

Ez a bizonyos “Dudumi”: Dudumi Demeter, író, költő, fordító, a Sontagsblatt munkatársa. Többek között Vörösmarty-t fordította németre.

 

A karácsonyfa.
(
Dudumi Demeter után, szabadon)

Ha a kisdedek barátja Jézus
Elhagyja a gyermekek világát,
S megfosztottan áll a karácsonyfa
Melynek fényben láttuk úszni ágát:

A karácsonyfát lángokba vetjük,
Mely elébb örömet nyújta nékünk,
S nincs irgalom a megfosztott fának,
Melyről minden fényt hamar letépünk.

De a fa, mely hamvad, szól magához:
Betöltöttem én is hivatásom,
Sorsom: miként örömet szerezzen
A kisdedeknek feláldozásom.

Erre gondolj, ember, ha az élvnek
Virágait szedheted naponta,
Erre gondolj, hogyha örömidre
A bánatnak fellege leronta.

Mert ha már az élet mit sem nyújthat,
Megmaradhat szíved gazdagsága,
Hogy segítél és örömet szerzél,
Valamint a karácsonyfa ága.

Ferenc József látogatása Cséry Lajos városligeti majorságában

Ferenc József látogatása Cséry Lajosék tehenészetében, 1865-ben

 

1865-ben a Városligetben tartották a Gazdasági Kiállítást. Az akkor terjedő marhavész miatt szarvasmarhát kiállítani nem volt szabad, de ők a saját majorságukat megnyitották a látogatók előtt.

Június 6-án a kiállítást meglátogatta Ferenc József is, aki ezután a sáros úton gyalog ment át Cséryék tehenészetébe, ott hosszan, magyarul beszélgetett vendéglátóival.

1869-ben, amikor az egyéves Mária Valériát elválasztották, ő küldött a Királyi Palota istállójába két tehenet, hogy tejjel ellássák a kis főhercegnőt, és két bárányt, hogy játszópajtásai legyenek.

Városliget melletti gazdaságukat 1870 körül zárhatták be. Cséry Lajos híres vállalkozó volt. Az Első Hazai Takarékpénztárnak és az Athenaeumnak vezetője is volt. Sokat jótékonykodott, presbiter volt, több egyesület és társaság tagja is volt. 85 évesen, 1906-ban halt meg.

Cséry és Halász tehenészete a Városliget szélén

Cséry Lajos és Halász Vince majorsága előtt

 

Az 1860-as években a Városliget szélén működött Cséry Lajos és Halász Vince mintatehenészete. Több száz magyar, svájci és holland tenyészállatot neveltek, nemesítettek és árusították is hús- és tejelőállataikat, tenyészbikáikat. A magyar és a holland keresztezésével olyan fajtát állítottak elő, mely tejelésben felülmúlta a svájcit és megközelítette a hollandot, súlyban pedig felülmúlták a hollandot. Fejér megyében, Ráckeresztúron volt nagyobb gazdaságuk, később Pusztaszentlőrincen gazdálkodtak. Naponta kétszer szállították be Pestre lezárt vasedényekben a friss tejet a megrendelőknek: kávésoknak, pékségeknek, cukrászoknak, magánembereknek. A tisztaságra különösen ügyeltek, ami az alapja a biztonságos állattartásnak és a tejtermelésnek. Külföldi kiállításokra is jártak, ahol díjakat is nyertek.

Nemcsak állattartással foglalkoztak, szívükön viselték a magyar mezőgazdaság fejlesztését is. Sokszor tartottak gépbemutatót és -vásárt. Aratógépversenyt is rendeztek, melyet Deák Ferenc is meglátogatott.

A képen Szarka, a négyéves bika, holland apa és svájci anya keresztezése, és Berta, a négyéves tehén, ő is holland apa és svájci anya utódja. Naponta 40 icce tejet adott.

A majorság valójában Istvánmezején volt, körülbelül a mai Stefánia út és a Hermina út között a Liget szélén, 40 hold területen az ő és rokonságuk földjén gazdálkodtak.

A majorság központja a térkép közepén lévő épületcsoportnál volt.

 

Lapp vendégek Budapesten, 1913.

Lappföldi család a sátra előtt az Állatkertben

 

Lappok az Állatkertben

Az Állatkert igazgatósága meghívására 1913. elején hat lapp család érkezett Budapestre, hogy bemutassák életformájukat és így népszerűsítsék a téli sportokat. Húsz rénszarvassal és ugyanannyi szánkóval érkeztek. Tizenöt napig utaztak a hómezőkön, utána hat napig hajón, majd tizenkét napig vonattal.

Az Állatkertben ródlipálya nyílt, a friss havon a rénszarvasok húzták a szánkókat. A lappok gyeplő helyett kötelet használtak, úgy irányították a szarvasokat, hogy a kötelet az állatnak hol az egyik, hol a másik oldalára csapták át.

A vendégek a meghívójuktól húst, vajat, tejet, kávét, cukrot, kenyeret kaptak. Kísérőjük, akivel érkeztek, hazautazott, emiatt a norvég főkonzul rendszeresen látogatta őket. Tolmácsuk Ispánovics Sándor tanár volt. Március 5-én indultak haza. A gyerekek hamar megszokták Budapestet, a látogatók csokoládékkal és egyéb finomságokkal halmozták el őket. A rénszarvasaik és a kutyáik az Állatkertben maradtak.

 

A Sugár út Budapesten, 1875.

Az Oktogon tér a Sugár úton, 1875.

 

A Sugár út

 

Ami Franciaországnak Párizs, az lesz Magyarországnak Budapest, a nemzet szeme fénye, a vándor egyedüli Mekkája, a kereskedelem emporiuma és az ízlés fő forrása. Helyének természeti fekvése, segítve egy kis politikai ösztönöztetés által, már régen kitűzte a haza központjának, s még csak idő kell hozza, hogy minden tekintetben azzá is legyen.

A nagymérvű szépítések, melyek egy ily központ vonzóvá tételére okvetlenül szükségesek, alkotmányos életünk ideje alatt elkezdődtek s azóta egész mostanig erős lépésben haladtak előre. De mivel lehet egy várost jobban díszíteni, ha nem tágas, egyenes utcákkal? A díszítési terv a Duna-szabályozáson kívül különösen az utcák rendezését és nagyobb közlekedési utak nyitását tette fő céljává, s így támadt a Sugár út eszméje, mely már, mint neve is mutatja, egyenes és fényes legyen mint a napsugár, azonkívül két-három körutat messen át. És valóban, a Sugár út legszebb utcája is lesz fiatal fővárosunknak egyenes, széles, fasorokkal és ragyogó palotákkal környezett. Hogy mily megkapó látványt fog nyújtani a kilencven ház és negyvenhat virágos kerttel körülvett nyári lak, ahhoz a mi budapesti szemeink még nem lehetnek hozzászokva s legfeljebb a világlátottak alkothatnak maguknak arról fogalmat. Mert egy negyedmértföldnél hosszabb egyenes utcát, mely a modern ízlés minden szépítőszerével föl van cifrázva, egy pillanattal áttekinthetni, nem is tartozik a mindennapi lehetőségek közé. Hát még, ha majd kirakataiban föltárja az ipar ragyogó cikkeit, a divat és művészet finomult ízlését, talaján a főváros központosult mozgékonyságát, akkor aztán nem lesz nagy a különbség közte és a párizsi boulevardok, vagy a bécsi Ringek között.

Azonban nemcsak díszítési szempontból lesz ez utca nagy befolyással a fővárosra, hanem azért is, mert az egykori legrondább házak tömkelegének helyén fog elvonulni, úgyhogy az a kimondhatatlan piszok és szemét, mely most a Terézváros e részének házaiban halomra szaporodva a levegőt megmételyezi, egyszer valahára ki lesz pusztítható. Lesz tehát egy út mégis a Városligetbe, melyen a szabad levegőt kereső városi ember nem fog a sajtosboltok és nyersbőrraktárak illata által szagérzéke ellen intézett attentátumoknak kitétetni és amelyen végigmehet fekete kabátjában anélkül, hogy lúdpehely rakodnék rá szerelmetes ragaszkodással.

A Könyök utca jobboldali házainak lerontásával elvonul innen az ódondászatnak mindennemű közvetítője, el az „újdonatúj” ritka nadrágokkal kereskedő zsibárus és a „surrogat kaffeeschank”, mert valami új fog oda jönni: a tisztaság, a jó levegő és az új paloták királyi fénnyel, ragyogó palástjukkal eltakarják a mögöttük szégyenkedő ócska épületeket. A zsibárust fölváltja majd az udvari szabó, a Kaffeeschankot valami „Caffee royal, radial, delicatesse” vagy akármilyen „Caffeehaus”, melynek koronaüveg ablakai mögül a jeunesse dorée élénk figyelemmel kísérheti a hölgyvilág szépségeit, s űzheti vele cseleit. Az út fakockás burkolatán zörgés és robogás nélkül gördül tova a könnyű úri fogat, itt minden csendes lesz, dacára a nagy forgalomnak, még csak a lóvasúti kocsis kürtje sem fogja megzavarni a csendességet, mert itt nagy urak fognak lakni, akiknek nyugalom kell, akik csak akkor szeretik a lármát, ha azt maguk csinálják maguknak.

De mikor lesz meg még mindez? Abba egy évtized is eltelhetik, mert sajnos a pénzviszonyok nem ápolói a házépítésnek. Most még csak a Nagymező utcától a Városligetig terjedő rész hordozza magán a körút jellegét. Az épületek közül tizenkét ház áll, legnagyobb részben készen s négy nyári lak, az út alépítményi munkái azonban igen előhaladtak, s innen-onnan be is lesznek végezve. Pedig azon a számtalan szemétgödrön és homokbuckán át nem volt könnyű feladat egy vízszintes utat előállítani. A Városliget felé egy egész nagy homokdombot kellett leásni, s annak földjét kocsikon az egész vonalra széthordani, evvel temettettek be a mély gödrök magán az úton, a háztelkeket azonban csak akkor töltik majd föl, ha be lesznek építve. Az út most már nemcsak egy szintre van fölemelve, hanem a burkolási munkákból is sok készen van. A burkolatnak itt minden neme előfordul, az asphalt coulé a járdákon, a fakoczka a fő kocsiúton, a trachit-kövezet a mellékutakon és a makadám a fasorok között, csak az asphalt comprimé hiányzik még, hogy a burkolások múzeuma tökéletes legyen.

E burkolati különféleségeknek megfelelően a körút több részből áll. A Váci úttól a nyolcszögű (oktogon) térig, vagyis a nagy körútig két részből fog állani: egy tíz öl széles kocsiútból és kétoldalt négy-négy öl széles járdából. A járdák szélein a fák húsz lábnyi közökben foglalnak helyet úgy, hogy az egész útra körülbelül 1200 darab fa lesz szükséges. Egy darabban egy egész erdő, mely legalább ötször annyi embernek kilélegzett, szénsavtartalmu lehelletét fogja magába szívni, s a környék levegőjét tisztítani!

Az Oktogontól a Városligetig azonban megváltozik az út képe. Szélessége itt huszonnégy ölnyire növekszik, minő Párizsnak egy boulevardja sincs, az út azonban itt már hét külön álló részből áll. Legközépütt fut a fő kocsiút, ettől jobbra-balra a gyalogosok és lovaglók fasora, végre ezen alléek és az asphalt-járdák között a mellékutak lesznek, ezekre talán későbben a lóvasutat is le lehet majd fektetni, minthogy a közönséges járműveknek a középúton úgyis elegendő helyük lesz a háboríthatlan közlekedésre. Itt tehát kocsi, lovag és gyalogos, sőt tán még a lóvonatú vasút is külön utat fog kapni. Mindenesetre ez lesz a Sugár útnak legszebb része, kivált, ha a fák meglombosodnak s alattok hűs árnyékot találhatni, a sétáló közönség bizonyára nagy tömegben fogja keresni e kellemes, portalan helyet, éppúgy mint most a dunaparti sétányt vagy akár a budai bástyák szellős akácallée-ját.

Érdekes azonban az utca alatt elfutó alagcsövezés is: hány csatorna, víz- és gázvezetőcső furakodik ott egymás mellé és fölé, egymást sokszorosan átmetszve mint a háló fonadékja! S mégis van bennük rendszer, egyik nem akadályozza a másikat, mindenik a legalkalmatosabb helyet foglalja el s mindenkor kéznél van.

Mind a két oldalon külön csatorna, külön gáz- és külön vízvezetéki cső van lerakva, egyes gáz- vagy vízcsövek bevezetésénél nem kell tehát az egész utat keresztben felszaggatni, a mi nagy költségbe kerül, de a közlekedést is akadályozza, hanem csak legfeljebb a gyalogjárdát.

A csatornák tojásdad keresztmetszetűek és bizonyos távolságokban az úton átvonuló keresztcsatornák által egyik oldalról a másikra összeköttetéssel bírnak, ez különösen azért célszerü, hogy ha az egyik oldali csatorna javítást vagy tisztítást igényel, a moslék e keresztcsatornán át a másik oldalra vezettetik és a sérült részben szárazon lehet dolgozni.

Tudvalevőleg az ilyen csatornák nagyon könnyen beiszapolódnak, sőt el is dugulnak, azért szükséges volt módról gondoskodni, mellyel ezen kóros iszapképződés azután egyszerre kitakarítható legyen a csatornák fenekéről. És ezt a Sugár útnál az úgynevezett öblítő kapuk alkalmazásával akarják elérni. Ezek egyszerű vasajtók, melyekkel a csatornát el lehet zárni, s így a vízvezetékből kibocsátott és a csatornába leömlő vizet felfogni, s miután a víz e kapuknál bizonyos magasságig feltorlódott, a kaput hirtelen felnyitják, mire a feltorlódott víz nagy erővel ront a további csatornarészbe s az ott leülepedett iszapot magával ragadja.

Azon aknák, hol az utcai víz beesik a csatornába, vassyphonokkal vannak ellátva, melyek megakadályozzák, hogy a csatorna bűze a szabad levegőre juthasson. Sőt még a leszálló aknák is olyan vasfödelekkel vannak borítva, melyek egészen légmentesen zárnak, úgy, hogy bátran mondhatni, miképp a Sugár úti csatornázás Budapesten a legelső s legsikerültebb ilynemű építkezés lesz.

A Sugár útnak nem csekély előnyére válik az a néhány tér, melyen keresztülvonul, az első a Hermina tér, melyet balra hagy el, ide épül majd az operaház, második az Oktogon, a harmadik a körönd vagy körtér. Az Oktogon tér a Sugár útnak a nagy körúttal való metszésébe esik, négy hatalmas, ötvilágú kandeláberrel lesz díszítve, e lámpákat párizsi minták szerint készítik s egyenként is igen tekintélyes összegbe, körülbelül 2000 frtba kerülnek. Este bő világosságot vetnek a térre, úgy, hogy fénvüknél a környéki házakat egész alakjukban tisztán megláthatni.

A körtér hatvanöt öles átmérőjű kör, melynek négy szeletjébe négy kis parkot ültetnek, ami igen odaillik, márcsak azért is, mert a házak szakadatlan sora megtörvén, a nyári lakok itt fognak kezdődni vasrácsos kertjeikkel és tarka virágágyaikkal, innen végig csupa nyári lak lesz építve, melyek közül négy vagy öt már készen van s lakóra vár, mindegyiknek lesz kertje, cselédháza, istállója, mert olyan lakóra vagy tulajdonosra vannak számítva, akinek fogata és egész sereg cselédsége van. A berendezés mindenesetre úriasabb és nagyobb kényelmű mint a Városligeti fasor villáiban.

E villák többnyire csinosak, de van olyan is köztök, amely minden egyéb, csak nem csinos. A rajta levő herkulesi kariatidák egész céltalanul tartják karjaikat fejök fölé, mintha legalábbis egy erkély terhét akarnák elhárítani magukról, pedig hát elfeledik szegények, hogy csak úgy vannak odaragasztva a falhoz és az erkély nem szorul rajok, mert mögöttük a falban áll. Azok a kis meztelen angyalok is egész barokk costumtelenségben kénytelenek a tetőn esőben, szélben ázni-fázni, az építész mindenesetre megkímélhette volna őket ezen kellemetlen expedíciótól.

A többi nyári lakok inkább kiállják a sarat, sőt, van köztök, különösen egy görög ízlésű, mely egészen kielégítő.

A bérházak már sokkal ízlésesebbek: magasságuk meghatározott, amennyiben az Oktogon térig három-négyemeletesnél alacsonyabbat építeni nem szabad, a nyolcszögű tértől kifelé azonban már kétemeleteset is lehet. De a különböző magasságúak is lehető egyenletesen vannak egymás mellé helyezve, mert egy-egy házcsoport oly részarányossággal épül, mintha egyetlen házat képezne. A Gyár- és Nagymező utca között fölépült házcsoportról senki sem mondaná, hogy az több egy háznál, pedig az a tömeg hét külön házat foglal magában, itt tehát meg van törve azon vaskalapossága az építész- vagy háziuraknak, mely eddig megkövetelte, hogy egy utcában két egyenlő magasságú ház a világért se forduljon elő, vagy, ha már a tetőig egyenlő magasak is, az emeletek között azonban okvetlenül szükséges egy kis különbség. Összesen huszonhét ilyen egyöntetű házcsoport fog tekinteni a Sugár útra, míg a nyári lakok nyolc csoportot képeznek.

Amennyire az egyöntetűség követeli, a keresztben futó utcák a sarkoktól jobbra-balra szintén kiépülnek, eleintén csak egy-két teleknyi téren, később azonban, ha a magánépítkezések is megindulnak, egészen. Egy ily nagyforgalmú és kitűnő utca szomszédsága mindenesetre serkentőleg fog hatni a többi épületekre is, hogy azok is kicsinosodjanak. A legszebb jövőnek azonban szélességüknél fogva a Gyár- és Nagymező utcák néznek eléje, és magától értetődik: a nagy körút is. A Gyár utca azon részét, hol most a sétánynak csúfolt, s néhány fa által képezett portenger terül el, parkozni fogják, s így ez a Sugár út boulevardjának mintegy kiszélesülését képezvén, kellemes tartózkodási helyül fog szolgálni.

Hogy ez út minél előbb létesüljön, azt a fővárosi közönség a legforróbban óhajtja, mert ezzel alapja vettetik meg a Terézváros és a Városliget között elterülő homoksivatag beépülésének. De nem is lesz akkor se annyi por, se annyi bűz mint most s talán jobbak is lesznek az egészségi viszonyok, mit fővárosunk már-már rossz színbe hajló hírének megmentése végett kívánnunk is kell.

 

Posta Sándor, Vasárnapi Újság, 1875.

Mennyibe került az élet a múlt századfordulón?

A Fővám téri piac, Skuteczky Döme festménye, 1892.

 

Mennyibe került az élet a múlt századfordulón?

Amikor régi történeteket olvasgatunk, amelyekben pénzről van szó, sokszor felmerül bennünk, ez valójában mennyit is ér, mert nincs mihez hasonlítanunk. Hogy lássuk, mennyibe is került a megélhetés a századfordulós Magyarországon, összegyűjtöttem, mennyit kereshetett egy ember és mennyit kellett fizetnie, amikor vásárolni ment vagy a lakbérért jött a háziúr. Adataim az 1896-1903 közötti időkből származnak. A listában kétféle pénznem fordul elő, átváltási arányuk:

2 korona (kor) = 1 forint (frt), ill. két fillér (f) = 1 krajcár (kr).

 

Havi kereseti lehetőségek:

kertimunkás fiú teljes ellátással, 12-14 kor,

vincellér, lakással, teljes ellátással, 10 frt,

iskolai kertész, lakással, tüzelővel, 30 frt,

kórházi kapus 25frt,

kántorsegéd vidéki városban, teljes ellátással, 15 frt

eladónő, lakással, teljes ellátással, 25 frt,

házmester, 30frt,

csapláros lakással, 40 frt,

újságkihordó, 45 frt,

háziasszony, teljes ellátással, 25 kor,

nevelőnő, teljes ellátással, 12 kor,

raktáros vidéken, 40 frt,

ellenőr vidéki uradalomban, teljes ellátással, 30 frt,

próbaidős rendőr, 30 frt,

magántanító pusztára, teljes ellátással, 10 frt,

reform lelkész vidéken, 35 frt,

helyettes tanító, 40-70 frt,

postai kiadónő kisvárosban, képzettség szerint, teljes ellátással, 20-86 kor,

megyei írnok, lakbérilletménnyel, 50 frt,

műszaki rajzoló, 70 frt,

inas orvosnál, 40-80 kor,

pénzbeszedő lapkiadónál, 60 kor,

pénztárnok biztosítónál, 60 frt,

anyakönyvvezető lakbérilletménnyel, 110 frt,

szakképzett kertész, lakással, 160 kor,

főpénztáros részvénytársaságnál, 400 kor,

tanító 30 év szolgálattal, 75 kor,

gimnáziumi tanár VIII. fizetési osztályban, 130 frt,

háziorvos, lakással, 150 frt,

mérnöki állás, IX. osztályú, 90 frt illetmény + 90 frt fizetés,

mérnöki állás nyugdíjjal, 250 frt,

Budapest székesfőváros polgármestere (Halmos János) havi 644 frt,

 

Élelmiszerárak:

marhahús, kg, 36-60kr,

borjúhús, kg, 48-58 kr,

sertéshús, kg, 46-48kr

füstölt sonka, kg, 1frt,

szalámi, 5 kg, 7 frt,

sertészsír, 5 kg, 3,20 frt,

szalonna, 5 kg, 3,60 frt,

csirke, élő, párja, 1-1,30 frt,

csirkahús, kg, 0,30-0,65 kr

tyúk, élő, db, 1-1,15 frt,

kacsa, élő, párja, 2-2,40 frt,

pulyka, élő, párja, 4-6,50 frt,

lúd, élő, hízott, párja, 5-7,50frt,

pulyka, kg, 60kr,

harcsa, élő, 1frt,

ponty, élő, 0,3-1,20 frt,

friss tojás, 45db, 1frt,

vaj, tea, kg, 120 kr,

túró, liptói, 46 kr,

túró, erdélyi, kr, 65kr,

sajt, trappista, kg, 110kr,

sajt, rochefort, kg, 150kr,

sajt, paraszt, kg, 80kr,

tej, l, 8-10kr,

fölözött tej, l, 5-8kr,

tejföl, l, 26-35kr,

tejszín, l, 24-28kr,

sajt, juh, kg, 30-40kr,

sajt, ementáli, kg, 0,80-1,10 kr,

monori fehér kenyér, kg, 16,5 kr,

monori barna kenyér, kg, 14,5 kr,

monori rozskenyér, kg, 14,5 kr,

soroksári fehér kenyér, kg, 17-19 kr,

soroksári barna kenyér, kg, 15-17 kr,

fehér pékkenyér, Központi Vásárcsarnok, kg, 18-20 kr,

barna kenyér, Központi Vásárcsarnok, kg,15 kr,

cukor, kg, 43 kr,

liszt, kg, 14-16kr,

alma, kg, 20-35kr, (február),

alma, kg, 7-11kr, (augusztus),

körte, kg, 40-50kr, (február)

körte, kg, 15-25kr, (augusztus)

narancs, 250-300 db, 3,50-4 frt,

citrom, 250-300db, 3,50-4,50 frt,

vérnarancs, 250-300db, 6-8 frt,

mandarin, kg, 25kr,

sárgarépa, 20 csomag, 1frt (február),

petrezselyem, 18 csomag, 1frt, (február),

zeller, 30db, 1frt, (február),

karfiol, 10db, 1frt, (február),

káposzta, 12db, 1frt, (február),

kelkáposzta, 40db, 1frt, (február),

vöröshagyma, 100kg, 3,50 frt (február),

fokhagyma, 100kg, 10 frt, (február),

torma, 100kg, 10frt, (február),

krumpli 100kg, 2-2,50 frt, (február),

fűszerpaprika, közönséges, kg, 80kr, (február),

fűszerpaprika, kg, 18-52kr, (augusztus),

fűszerpaprika, szegedi, kg, 100kr, (február),

lencse, magyar, kg, 7-10kr ,

lencse, stockerau-i, kg, 26 kr,

borsó, héjas, magyar, kg, 7,50-14kr,

borsó, külföldi, kg, 13-22kr,

bab, fehér, apró, kg, 7-13kr,

bab, fehér, nagy, kg, 6-13kr,

bab, színes, kg, 8-10kr,

aszalt szilva, 100kg, 24-28 frt,

szilvalekvár, 100kg, 44 kor,

cseresznye, olasz, kg, 20-25

áfonyabefőtt, 5 kg, 6,50 kor,

őszibarack, 5 kg, 2-3 frt,

datolya, 100 kg, 38-42 frt,

szőlő, fehér csemege, 100kg, 50-90 kor, (január)

mazsola, 100 kg, 38-68 frt,

málnaszörp, 5kg, 7,20 kor,

borókapálinka, 5kg, 10 kor,

szárított gomba, 1kg, 6,80 kor,

tokaji szamorodni, 1l, 1 frt,

tokaji aszú, 1l, 4 frt,

asztali bor, 1l, 40-50kr,

konyak, nagy palack, 1,20-1,80 frt,

tearum, 1l, 0,70-1,80 frt,

tea, 1 kg, 2,40-6,40 frt,

ásványvíz, Mohai Ágnes, 0,6 l, 36 fillér, a palack visszaváltási díja 8 fillér,

sör, 1 üveg, 19krajcár,

4,5kg kávé 6,50-6,80 frt,

méz, csurgatott, 100kg, 30-40frt,

eper, termelőtől, 5 kg, 2,25-3,50 frt,

cseresznye termelőtől, 5 kg, 1,50-2 frt,

meggy, termelőtől, 5 kg, 2-2,50 frt,

görögdinnye augusztusban, 5 kg, 2,80kor, 100 kg, 16 kor

csecsemőtápszer, Nestle, 1 doboz, 1,80 kor,

 

Iparcikkek:

zsebórák, 2,50-8 frt,

ezüstlánc zsebórához, 2-4 frt,

vekker, 2 frt,

fonográf, 50-60 kor,

kerékpár, 120-200 frt,

külső és belső gumi kerékpárhoz, 4-5 és 2-3 frt,

mahagóni hálószobabútor, 300 frt,

ebédlőbútor (asztal, kredenc, 6 szék, dívány, tükör), 145 frt,

kétajtós szekrény, 18 frt,

Singer varrógépek, 27-120 frt,

fényképezőgép, 1895-ben, 6frt,

 

Vendéglői árak:

havi bérletben budapesti szálloda vendéglőjében ebéd 18 frt, ebéd és vacsora 25 frt,

Balatoni vendéglőben húsleves, 20 fillér, főzelék feltéttel 60 fillér, borjúsült 120 fillér, bor literje 100-280 fillér,

ebédeltetés lakáson, havi 15frt,

 

Egyéb:

padlóra való zománcfesték, nagy szobára való adag 2,20 frt,

kocsikenőcs, 100 kg, 6-10 frt,

petróleum, 100 kg, 19 frt,

tűzifa, száraz, kemény, nagy fuvar, 4 (köb?) méter, 19 frt,

rózsafa oltvány, db, 20-50kr,

fenyőfa csemete földlabdával, db, 40kr,

mozijegy, 20 kr,

fényképkidolgozás, 6db kicsi 50 kr, 3 db közepes, 90 kr, 1 db nagy 80 kr,

cselédek biztosítása betegség esetére, évi 1,50 frt,

Fiume-Abbázia-Velence út, 6 nap 58 frt,

Szövetség utcai szállodai szoba 50 krajcártól,

Beszterce ostroma, díszkötésben 6,50 frt,

Ősbudavárban kabaréműsor, napközben 30kr, este 50kr.

Balatonon szállodai szoba, egyágyas 4 kor, kétágyas 4-7 kor egy napra,

jobb minőségű hátasló, 400-460 kor,

igásló, 230-340 kor,

parasztló, 60-110 kor,

ökör, jármos, 290-385 frt,

tehén, fehérszőrű magyar, 75-100 frt,

tehén, bonyhádi, 150-180 frt,

nyakláncként viselhető „volta-csillag”, mely mágneses ereje folytán meghosszabbítja az életet, 1,80 frt,

 

Ruha, cipő:

kerékpárdressz, 10frt,

lódenöltöny, 15frt,

tavaszi kabát, 5-9 frt,

gyermekkabát, 3,50 frt,

teljes menyasszonyi kelengye, mindenből 12 db + ruhák, kabát, gallér, 90-175 frt,

selyemblúz, 4-6 frt,

egy öltönyre elegendő posztó, 3-14 frt,

selyemkesztyű párja, 35 kr,

öltöny, 6-36 frt,

frakk, 18 frt,

konyharuha, 6db, 0,90frt,

flanelltakaró, 1,20 frt,

női harisnya, szőtt, 3 pár, 0,40 frt,

női harisnya, kötött, 0,80frt,

cipő, 3-4 frt,

csizma, borjúbőr, elegáns, 8 frt,

csizma, halina, vízálló, 4,50 frt,

gyerekcipő, 1,20 frt,

 

Havi lakbér:

VIII., Hunyadi (Vajdahunyad) utca, utcai szoba, 20 frt,

Koronaherceg u., garzon, 10 frt,

Podmaniczky u., szoba, 20 kor,

Dohány u., szoba, 15 frt,

Rákos (Hőgyes E) u., kétszobás lakás, 35 kor,

Aréna úti lakás, 30 frt,

József krt., udvari lakás, 23 frt,

vidéki leányiskola internátusában teljes ellátás havi 22 frt,

szoba a Nyugati közelében, 15frt,

lakás elegáns, Nefelejcs utca, 40 frt,

 

Ingatlanárak:

úri birtok, jó talajjal, nyaralásra alkalmas, 800 hold, kastéllyal, angolpark, gyümölcsös, konyhakert, gazdasági épületek, 120000frt,

II. ker., ház két lakással, telekkel 11000 frt,

Rákoskeresztúr, telek kis nyaralóval, 2500 frt,

Leányfalu, ház telekkel, 2400 kor,

Krisztinaváros, négyszobás ház kerttel, 9000 frt,

Népszínház utcai lakás, 400 frt,

emeletes ház 9 lakással, kerttel, 15000 frt

Piac a Fővámház előtt a múlt század elején

Gyümölcsvásár a Ferenc József-hídnál, Hans Götzinger (1867-1941) festménye

A Központi Vásárcsarnokot 1897-ben adták át és hamar kicsinek bizonyult többek közt azért is, mert a csarnokban iparcikkárusok is kaptak árusítási engedélyt. Főleg a gyümölcs- és a zöldségkereskedők szorultak ki a fedett helyről. Ők a csarnok mögötti utcákban, de inkább a parton, a csarnokhoz tartozó Duna-szakaszon kaptak árusítóhelyet.

A vásárcsarnokok megnyitása előtt sok helyen, utcákon, tereken, Duna-parton árusítottak. A főváros 1897-ben rendeletben tiltotta meg az árusítást a Lipót körúttól a Ferencvárosi védgátig köz- és magánterületen egyaránt. A zsúfoltság eredménye az lett, hogy sokan nem jutottak standhoz és megromlott az árujuk, mielőtt eladhatták volna. Ezért nyártól őszig idényjelleggel megnyitották a Ferenc József rakpartot is egész az Eskü térig a szezonárusoknak és a többi vásárcsarnok körüli területeket. Az idénypiacokon csak vidéki árusok működhettek és csak kocsiról árulhattak, földről nem.  A szabadtéri árusítás eredménye az lett, hogy sokkal olcsóbban adhatták termékeiket mint a drágabérű csarnokban lévők. Másfelől viszont akkorára nőtt a forgalom a csarnok körüli utcákban, hogy a lakók szerint már elviselhetelenné vált az élet a sok embertől, kocsitól és lótól. Azt írták, hogy ott paradicsomot könnyen, de levegőt sehogy se lehet venni…

A Nemzeti Színház díszlettárának égése, 1871.

Ég a díszlettár, előttünk a tömeg az Országúton (Múzeum körút) nézi a tűzoltók munkáját. Balra a Westermayer-féle sarokház.

 

1871. szeptember 13-án este leégett a Nemzeti Színház díszlettára. Abban volt az asztalosműhely és a festőműhely is. A Grassalkovich-ok régi magtárát alakították át díszlettárnak, mivel csupa tűzveszélyes anyagot tároltak benne, megmenteni nem tudták. A tűzoltók a tetőre is felmásztak, hogy megpróbálják a lehetetlent, de amikor látták, mekkora a tűz, attól kezdve a a színház megmentésére koncentráltak. A környéken hatalmas tömeg gyűlt össze, a lóvasutat későn állították le, ezért a tömegen alig tudtak átvergődni. A tűzoltók parancsnoka Széchenyi Ödön volt, aki maga is kockára tette az életét. Az oltócsöveket az utcai vízvezetékhez csatolták és megpróbálták minél feljebb vinni, hogy nagyobb hatásfokkal olthassanak. A színház megmenekült és a magtárban lévő díszlet egy része is használható maradt, pedig az épület belülről csak faszerkezetű volt. Az épület Országútra (Múzeum körút) néző részén a földszinten Korompay Alajos kocsiraktára volt, a színház a két emeletet használta raktárnak, a műhelyek a padláson voltak. Utólag írták a lapok, hogy egy tűzhely kéménycsöve éghetett ki és onnan terjedhetett a tűz a faszerkezeten keresztül.

A Nemzeti két oldalán lévő mindkét épület Westermayer József gazdag polgár tulajdonában volt, a balfelőli volt a Griff vendégfogadó, jobb felől, a sarokházban lakások és üzletek voltak. Ezután állt a magtár, mely hátulról össze volt kötve a színházzal, hogy könnyebb legyen az átjárás a raktárakba.

A Griff fogadóban nemcsak megszállni és enni lehetett, hanem vásárokat és rendezvényeket is tartottak ott. Gyorskocsijárat is indult onnan. Híres vezetője Baráth Károly volt, 1873-ban halt meg. A Griff is leégett, 1865-ben. A berendezés nagy részét ki tudták menteni, a vendégek csomagjait is az utcára hordták és a katonák vigyáztak rá. A szomszéd épületek tetejét locsolták, így a színházét is, nehogy átterjedjen rájuk a tűz. A Griff helyén 1868-ban nyílt meg a Pannónia Szálló.

A sarki ház nem sokkal később a színházé lett.

A szintén Westermayer tulajdonában lévő magtár rozoga lehetett, mert szintén 1865-ben leszakadt a födéme és Korompay nyolc drága kocsiját összetörte.

Az épületek helyszínrajza (BFL XV.16.b.226/47)