A szepescsütörtökhelyi Szent László-templom és a Zápolya- (Szapolyai-) kápolna.
…Útnak indulva az eső megállt, s először is Csötörtökhelyet pillantók meg egy dombon. E faluszerű mezőváros azonban sokkal nevezetesebb mintsem egyelőre gondolnók. Latin neve Quintoforum vagy Forum Quintum, mellyel sem magyar, sem német neve (Donnerstmark) tökéletes összhangzásban nincs, hacsak a feria quinta vagy az 5. vásárhely értelem nem jutott érvényre.
1298-ban „Civitas de S. Ladislao”-nak is iratik, minthogy temploma mai napig is Szt. László tiszteletére van szentelve. Ugyanazon évben újíttatott meg a 24 szepesi város papsága által a plébánosi egylet, mely 1245-ben, úgy látszik, közös imák végzése végett volt alapítva. Föltűnő, hogy ezen egyletbe csak jó hírű s ájtatos papok léphettek, kiknek gyülekeztébe – mi még foltűnőbb, sarkantyúkkal belépni tilos volt. Lakosait 1336-ban ugyanazon okmány aranyadóknak (auridatores) nevezi, amelyben csak a szepesi grófok hatósága alá tartozóknak nyilváníttatnak. Ugyanott említtetik, hogy a határában található aranytól fél márka és három súly tiszta aranyt Róbert királynak tartoznak adni, mely fizetés Zsigmond király alatt 31,5 márka ezüstből állott, melyből 4 márka 1424-ben elengedtetik. Itt tehát arany- és ezüstbányák léteztek, mi azáltal, hogy a szepesi kamara hivatala hajdanában itt volt, csak megerősítést nyer. Nevezetes, hogy 1455-ben Giskra János templomát – mely a szepesvári székesegyházzal egykorúnak s az itt oly számos gót egyházak egyik gyöngyének mondatik – megerősíté a késmárkiak ellen magát védendő – mely várost 1441-1462 között birtokában tartott, s kik tőle szabadulni akartak. Most e templom mellett – mely nincs égészén kiépítve, egy 1672-ben gr. Csáky István által emelt minorita zárda van, mely két épület az egész vidéknek festői szint ad. Plébániája, melyet most az érintett szerzet lát el – 1245-ben alapíttatott s 700 kat. vallású és szláv ajkú lakost számlál, kik most földmívelésből élődnek.
A Vízikaszárnyánál van a város legszebb szobra: a koronázó emlékszobor. Pozsony szab. kir. város emelte Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára, Magyarország ezredéves fönnállásának és a pozsonyi királykoronázásoknak az emlékére. Ünnepies leleplezése 1897. május hó 16-ikán ment végbe országos fénnyel, a király, az uralkodóház, a kormány, a törvényhozás és az állam főméltóságainak jelenlétében. A szobor a pozsonyi születésű néhai Fadrusz János alkotása, ki ezzel a művével valóban halhatatlanná tette a nevét és az első művészek közé emelkedett. A szobor 200.000 koronánál jóval többe került a városnak. Mária Terézia királynőt ábrázolja lóháton. Egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon marcona vitéz áll. A koronázó dombot, melyen a szobor áll, az egész ország magyar földjéből hordotta össze a nemzet kegyelete.
A Dunára néző oldalon e szavak vannak bevésve:
„VITAM ET SANGUINEM”
A város felé fordított oldal felirata ez:
„Magyarország fönnállásának ezredik évében, a királykoronázások emlékére emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896.”
A szobor aljában a következő, pergamenre írt okirat van elhelyezve, melyet Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, a Magyar Tud. Akadémia rendes tagja szerkesztett:
„A magyar állam I. Ferencz József ő császári és apostoli királyi Fölségének dicsőséges uralkodása és losonczi Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége idejében, 1896-ban ezeréves fönnállásának emlékét ünnepelvén, Pozsony szab. kir. város közönsége, már ő Fölsége megkoronáztatása negyedszázados évforduló napján: 1892 június 8-ikán tartott díszközgyűlésében Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára hazafias lelkesedéssel egyhangúlag elhatározá, hogy az ezredévi ünnep magasztos alkalmára a hajdani koronázási domb helyén méltó emlékművet állíttat. Ez emlékmű Dröxler Gusztáv kir. tanácsos polgármestersége alatt Fadrusz János akadémiai szobrásznak, e város szülöttének tervei szerint és munkájával még ugyan 1896-ban elkészülvén, fönt dicsőített Fölséges Királyunk legmagasabb személyének, a Fönséges Uralkodóház tagjainak, az ország Hercegprimásának és zászlósurainak, a törvényhozás mindkét háza s a kormány tagjainak, Pozsony város közönségének, a törvényhatóságok, a tudományegyetemek, műegyetem, a magy. tud. akadémia és más meghívott kultúrintézetek képviselőinek, bel- és külföldi díszes vendégseregnek s megszámlálhatatlan közönségének jelenlétében, 1897 május hó 16-án, nagy ünnepéllyel felavattatott, gránittalpazatával, márványszobraival örök időkre büszkén jelképezendő a királyi eskü és a törvények állandó, sérthetetlen szentségét s emlékeztetvén a koronázások szertartásainál ezen helyről a világ négy tája felé irányzott jelképes jelentésű királyi kardvágásokra, különösen pedig lélekemelő emlékezetére a magyar hazaszeretetnek, a magyar törvénytiszteletnek s ama törhetetlen hűségnek, a mellyel e nemzet az árván maradt és a fél világtól megtámadott bájos, fiatal királynőnek, dicső emlékű Mária Teréziának ingadozó trónját s a magyarok lovagias oltalmába ajánlott fönséges családját, az ősz nádor, erdődi Pálffy János gróf buzdító fölhívására példátlan lelkesedéssel „életet és vért” áldozva, világbámulta vitézséggel megmenté s ádáz elleneit visszaverte vala.
Emlékszobor, Te, a magyar hűség, magyar hősiesség, magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények kővé vált hirdetője, állj rendületlenül! Állj örök időkig! Állj, míg az ezeréves, imádott haza áll!”
A koronázó emlékszobor helyén állott azelőtt a „koronázási domb”, mely a várost ért átalakulások következtében helyet is változtatott, míg a legutolsót 1871-ben Pozsony város közgyűlése elhordatta, de egyúttal azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy annak helyére a város költségén emléket emel.
A domb a haza minden részéből küldött földből volt összehordva, falazata díszes gránitalkotmányból állott. Három feljárója közül az egyik a város felé, másik a Hungária-kávéház helyén állott Esterházy uradalmi magtár, a harmadik a Lanfranconi-ház helyén állott kir. sóház felé nézett, s a domb gyepes lejtőit erős lánczokat tartó oszlopok szegték be.
Az 1871-ben lebontott domb 1775-ben épült, a katonai szertárnak használt régi gabonatár helyén kétszáztíz esztendeig fönnállott régi királydomb helyett, a melyet a gabonatár építése miatt bontottak le 1774-ben. A Mária Teréziától emelt királydomb e szerint 96 évig állott fönn és két király koronázásakor használták. (II. Lipót 1790 nov. 15-én és V. Ferdinánd 1830 szept. 28-án, ez utóbbi volt tehát az utolsó.) A régi koronázó-dombon 1563 szept. hó 8-án volt az első kardvágás. (I. Miksa.) Azóta ide lovagoltak föl királyaink (Rudolf, Mátyás, stb.).
Magyarország vármegyéi és városai, Pozsony vármegye
A bencések, e tudományos papi rend számára Géza királyunk gazdag zárdát és apátságot alapított 1085-ben Szent-Benedeken, s az ő emlékezetöket tartotta fenn a késő utókor számára az a vár alakú gót szentegyház és épület, melyet mai képünk fölmutat.
Szentbenedek Bars megyében fekszik, a Garam kies völgyén, melyet fekvése, tenyészete s változatosságánál fogva méltán a szépek közé sorozhatni a világon, s a legszebbek közé Magyarországon. Szentbenedek középszerű mezőváros, egészséges, szorgalmas tót lakosokkal. Vidéke hegyes-völgyes, sok erdővel; földe minőségre nézve középszerű mint általában az íly szikla tenyészetű vidék földei, szőlőhegye terem bort eleget, mely azonban a kitűnők közé nem tartozik.
A régi vár dombon fekszik, s megbarnult falai közül méltóságosan emelkedik ki a szintén igen régi templom, két tornyával. E templomnak különösen szép a fő bejárása, belsejében pedig érdekes kőfaragványok vannak. A templomban tartják a híres levéltárt, alatta pedig nagyszerű sírbolt terjed, hol többi közt a hős Koháry-nemzetség több tagja nyugszik.
A mezővárost és hozzá tartozó uradalmat 1565-től fogva az esztergomi káptalan bírja, ennek tisztei lakják az egykori zárda nagy részét, míg egy része parochialis lakul használtatik.
1866.
Szentantal, a Selmec patak mellett fekvő tót kisközség, 213 házzal és 1631 róm. kat. lakossal, vasúti állomása Selmecbányán, postája és távírója helyben van. Körjegyzőségi székhely. A Hont nemzetség ősi birtoka volt, 1266-ban eszközölt határjárásáról emlékeznek meg a följegyzések. 1342-ben Zenthantal alakban a litvai vár tartozéka.
E községben találjuk a vármegye legszebb és legnagyobb kastélyát, mely az 1750. évben, gróf Koháry András szeniorságának idejében épült, de már a XV. században állott ugyanezen a helyen kisebb castellum, amely a csábrág-szitnyai uradalomhoz tartozván a XVI. század közepén báró Lepoglavai Krusich János, a török fogságot is kiállott korponai várkapitány tulajdona volt, ki azt feleségével, Csábrági Pálffy Péter leányával, Katalinnal kapta. – Krusich gyermektelenül halt meg, az özvegye pedig 1582-ben Illésházy Istvánhoz, a későbbi nádorhoz ment feleségül. Ebből a házasságból sem származott gyermek és így a nagy kiterjedésű csábrág-szitnyai uradalom Szentantallal együtt visszaszállott a koronára, de csak rövid időre, mert 1622-ben a királyi házhoz feltétlen hűségű Koháry Péter kapta adományként. Ez időtől kezdve Szentantal a Koháryakat uralta két évszázadon át, a család fiágának kihaltával a Koburgoké lett Szentantal. Eredetileg Die Au és későbben a XVII. században Sanct Anton néven már a XIV. század végéből származó levéltári feljegyzésekben és illetve transsumptumokban szerepel. Die Au neve is bizonyítja, hogy német települők alapították, kiknek ivadékai századok múltán eltótosodtak.
A szabályos négyszögben épült kastélynak annyi a kapuja, amennyi az évszakok száma, tehát négy, annyi a szobája, amennyi hét van egy esztendőben, tehát 52, annyi a kéménye, amennyi hónap van egy évben, tehát 12 és annyi az ablaka, amennyi nap van egy esztendőben, tehát 365. A tágas udvar közepén nagy szökőkút lövelli a magasba kristályvizét. A kápolna külső falán lévő óra mellett ez a chronosticon olvasható:
SUnt Et erUnt horae passU qressUque CUrentes TaMen Una VenIet qUae tIbI DiCet Abl.
A kastélyhoz fel a faluból százados hársfákkal szegélyezett széles út vezet, melynek alján, a lassan folydogáló Selmec patak mellett Szent János kápolnája áll ezzel a fölírással:
Tolle Koháryanum vota coelo Joannes.
A kastély széles folyosóinak falait szebbnél-szebb metszetek és vadásztrófeák díszítik. Utóbbiak mind herceg Koburg Fülöp vadászzsákmányából származnak. A szentantali várkastély nagyobb részének pompás berendezése még a Koháryak idejéből való. Hosszú sora a régi, becses festményeknek, túlnyomólag arcképek ékesíti a termek falait. E festmények között találjuk savojai Jenő herceg arcképét, továbbá a két hős Koháry István, Simonyi ezredes, Mária Terézia és a gyermekei, a török fogságba esett két Koháry arcképeit, ugyancsak itt látjuk a szép szentantali cigányleány képét, kit egy Koháry fogva tartott a kastélyában, de a szép leánynak sikerült mégis az aranykalitból megszöknie, hogy cigány családjával messzire vándoroljon és hírét soha se hallják többé. A Koháryak alatt szolgált összes katonatisztek arcképeit megőrizték e termek.
E festményeken kívül az antik műkincsek gazdag gyűjteményében is gyönyörködhetik a szem. Nagybecsű kincse az egyik teremnek az a mozaikasztal és az ahhoz tartozó girandolák, melyeket a milleniumi kiállítás történelmi csarnoka számára, a kiállítás tartamára engedett át a hercegi család. Van a kastélyban egy régi zongora (spinet), olyan, mint a Thökölyé a Nemzeti Múzeumban. Egyik szobában látható az egyik Koháry kedvelt szakácsnéjának és a macskájának életnagyságban, kartonból készült alakja. Az évszázados velencei acéltükrök, szebbnél-szebb régi bútorok, gyönyörű hímzések, például a kápolna oltárainak párnái, melyeket Koháry kisasszonyok hímeztek önkezükkel, mind nagybecsű és érdekes műtárgyak. Szentantalon őrzik a Koháryak levéltárát és könyvtárát is. A várkastély mellett nagy angolpark terül el, tavakkal, vízeséssel, remetelakkal, gloriettel, mely utóbbiból felséges kilátás nyílik, különösen Hont vármegye déli tájára.
A község régi templomát II. Rudolf idejében, 1592-ben Illésházy István családja építtette, de 1789-ben le kellett azt bontani és akkor épült a jelenlegi, nagyobb és díszesebb templom. A falu plébániájának levelesládájában az 1697. évi canonica visitatio iratait őrzik. A XVII. században, 1624-től 1647-ig, számos alkalommal itt tartotta a vármegye közgyűléseit.
Gömör és Kishont vármegye új székháza, Rimaszombat. Az avatás 1901-ben volt.
Rima-Szombat, Grosz Steffelsdorf, Rimawska Sabota, nevezetes szabadalmas mezőváros, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Rosnyóhoz 6 mfdnyire: 688 kath., 5925 ref., 854 evang. lak., kik nagyobb részint magyarok, tótokkal és kevés németekkel keverve. Van itt kath., reform., evang. anyaszentegyház, ref. kis gymnasium; postahivatal; gyógyszertár; vmegye és városháza; számos kereskedő bolt, s egy derék kőhid a Rima vizén. Határa nagyobb részint róna, s mindennemü gabonát, különösen szép tiszta buzát terem; gyümölcsös és szőlőkertjei vannak; rétje kevés; legelője még kevesebb; erdeje nincs. Lakosai nagyon szorgalmatosak, s mind a kereskedés, mind a mesterségek folytatása által magukat jelesen megkülömböztetik; s valóban Rimaszombat a Hazának eddig is több derék kézmüveseket és müvészeket adott. Vannak itt jó nyereggyártók, guba és pokróczcsinálók, ötvösök, gombkötők, csutorások, hires búza kenyeret sütő asszonyok stb. Kereskednek gabonával, szalonnával, borral, dohánnyal, viasszal, mézzel, szarvasmarhával, lóval. Szombaton tartott hetivásárja gabonára nézve nagy fontosságú; országos vásárjai pedig jó lovak tekintetéből nevezetesek. Egyébiránt a város rendesen épült; utczái egyenesek, és kővel kirakottak; négyszegletű piacza tágas; szabadságai jelesek voltak. Ugyanis polgárjai vámot nem fizettek; pereikben első biró a városbéli tanács; vérhatalmi joggal birt, a magvaszakadtak vagyonaiban örökösödött.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.
Pöstyénben már kétszázra emelkedett a fürdővendégek száma. A társaság nagyon tarka, egész nemzetközi kolóniát képez. A sétatéren a magyar szó mellett folyvást hallható a német s a lengyel, orosz és tót is igen gyakran. S e nyelvek beszélői mind igaz betegek, kik a kénes iszapfürdőben köszvény, csúz, görvély és szélhűdés számára keresnek gyógyulást. A fürdő igazgatósága újabban sok előnyös változást tett. A fakádakat márványkádakkal cserélte föl, vízvezetéket állított s hűtő medencéket rendezett be. Budapest felől Prácsa-Récsén vagy Pozsonyon át folyvást sokan érkeznek. A társasélet is nekilendül. Van cigányzene s más mulatság is, csak színészet (legalább magyar) nincsen, mert mióta Tóth Béla elment társulatával, német vándorkomédiások foglalták el az arénát. Mulatságos az, hogy e társulat hatszáz forintnyi szubvenciót kíván Nyitra megyétől.
Dobsináról szép országút a sűrű erdővel borított Csuntaván keresztül a regényes sztracenai völgybe viszen, melyet a Gölnic forráscsermelye fut keresztül, s mely Gömör megyének talán legszebb völgye. Ez nyugat felé mindinkább összeszűkül, úgy, hogy a csermely, melynek túlsó partján itt-ott mészégető kemencék vannak, alig talál helyet, hogy rajta elkígyódzhassék, egy helyen a sziklák alá rejtezik s darabig a föld alatt csergedez odább. A keskeny és mély völgynek két oldalán mészkősziklák merednek föl, melyek oldalukon többnyire kopaszok, míg tetejöket szép bükk- és fenyőfák borítják. Sztracena tót falunál, mely Koburg herceg terjedelmes uradalmához tartozik, a völgy kiszélesedik, s az erdő közepett emelkedő csinos lakházak és más épületek új érdekes látványt nyújtanak. Sztracena és a nyugatra levő Pusztopolye között a Koburg herceg költségén készült út a sziklafalon van keresztül vágva, s így támadt a festői sztracenai sziklakapu.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben.
A (Vág) folyón fölfelé menve nemsokára a kies vidéken fekvő s 3400 tót lakossal bíró Pöstyén mezővárost érjük el, melyben régi templom van, mely állítólag hajdan a templomvitézeké volt. A mezővárostól délre a híres pöstyéni gyógyforrásokat találjuk. E hévizek hőmérséke 46 és 51° R. között változik, fő alkatrészeik: kénsavas káli, kénsavas nátron, kén és szénsavas mész, konyhasó, chlormagnézia, szénsavas magnézia, kovasav, szénsav és könkéneg. A számos forrás közül csak három használtatik, a főkút a Vág jobb partján valami 40 lépésre a folyótól van. Két fürdőház van, az újabb 1822-ben épüle s benne 18 kádfürdőt s egy nagy társasfürdőt találunk. A régi fürdőházban négy tükör- vagyis társasfürdő van, ti. az úri, az iszap-, a zsidó- és közönséges fürdő. A vendégek számára terjedelmes lakház épült, emellett más épület áll, melyben kávéház, táncterem s a bérlő lakja van. Mögötte sétahely terül. A Vág bal partján Banka falu fekszik, mely mellett meredek sziklafal messzire kiszögellik s a folyót nyugati irányba szorítja. A hőforrások állítólag e sziklahegyben erednek s részint a folyó medrében, részint jobb partján fakadnak ki. Onnan van, hogy a folyóban valami egy öl széles öv, mely a sziklától a fürdő fő kútjáig elhúzódik, a legkeményebb télben sem fagy be, midőn azon felül és alul a folyót merő jéghát borítja. Mondják, hogy egykor a bal parton is voltak fürdők, melyeknek nyomai azonban nem találhatók többé.
Pöstyén felett is zivataros napok vonultak el. 1599-ben meglepék a törökök éppen akkor, midőn számos fürdővendég volt jelen, kiket részint levágának, részint fogságba hurcolának.
1813-ban a Vág kiáradt hullámai boríták el a helységet és fürdőhelyet, éspedig oly hirtelenséggel, hogy sok ember odavesze, s az elpusztult kutak és fürdők csak nagy erőmegfeszítéssel és költséggel állíttathattak helyre. Azonban ez árvíz után gr. Erdődy József, a fürdőhely tulajdonosa szilárdabb épületeket rakata s az egészet egy célszerű fürdőintézetté alakíttatá.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.
